2013. december 20., péntek

Téli szünet :)

Először is még nem számoltam be az ovis Mikulásról. Nem fogjátok kitalálni, hogy ki volt a Nagyszakállú... Persze, hogy Robi. Időben végzett a munkával, ezért eljött velünk, de nem számított rá, hogy rögtön feladata is lesz :)

Luca persze itt sem barátkozott a Mikulással, a Magyar Házban később már elvette a csomagot, ami nagy szó. 
Az itthoni csizmába egy kis szintetizátor került, aminek nagy sikere volt, itt épp a pelenkázáshoz hozta magával:
És végül, elérkezett az idő, amikor már csak párat kell aludni és indulunk haza. Ahogy anyukáméktól hallottam otthon se hó, se napsütés, úgyhogy gyorsan készítettem búcsúzóul néhány képet Nektek.
Mindenkinek Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet Kívánunk!







Viszlát otthon, vagy itt 2014-ben!

2013. december 5., csütörtök

Boldog Mikulást Mindenkinek!

Reméljük, éjjel hozzánk is megérkezik a Mikulás.
Rudolfnak viszont vigyáznia kell, nehogy a kanyarban eltörjön, mert olyan hideg van :)
Az újságból tudom, hogy a Mikulásnak 8 rénszarvasa van: Dasher, Dancer, Prancer, Vixen, Comet, Cupid, Donner és Blitzen.
Reggelre mínusz 25 lett, most így ebéd után már "csak" 18"-at mutat a hőmérő.
Sokan kidíszítették a házat és a kertet, ami nagyon hangulatos (időnként giccses ;)
Egyet le is fotóztam, íme:
 A kerítés:
Ami azt illeti már én is alkottam valamit:
Ha minden igaz, mi is 3 Mikulás ünnepségre megyünk, az egyik már meg is volt. Klaudia írt be minket hozzájuk a városházára, tegnap el is mentünk. Az ott lakóknak ingyenes volt, nekünk meg 2 dollár. A tornaterem volt berendezve, és ahogy megérkeztünk, rögtön sorba álltunk a fényképezkedéshez a Mikulással. Persze Zara és Luca épp abban a korban vannak, hogy nem szívesen ismerkednek idegen, hosszú, fehér szakállú bácsikkal, úgyhogy a fotózásból nem sok lett. Aztán leültünk az asztalokhoz, ahol volt kifestő, zsírkréta, egy másiknál pedig mézeskalács baba díszítés.
Aztán lassan rájöttünk, hogy ennyi lesz, nem fognak minket köszönteni, vagy pláne műsorral szórakoztatni...
Volt, aki még akkor is sorban állt a fotózáshoz, amikor mi már jöttünk el. Klaudia szerint ez a fő attrakció, mert a bevásárlóközpontban ezért fizetni kell.
Megjegyzem elég béna volt a Mikulás jelmeze, ha esetleg megkapjuk mailen a képet, majd megmutatom.

Egyébként a hét havazással és szeles idővel kezdődött, késtek a repülők, az utakon nem lehetett látni, mindenki elakadt, sok autó összement. Nem is azért, mert 15 centi hó esett 1-2 nap alatt, hanem azért, mert a szél néhol méteresre összehordta. Robi is izgult aznap hogy jön haza, mert az utcában, ahol dolgozott, egész nap az út közepén állt egy elakadt teherautó. Mutatott skype-on egy autót, amit betemetett a hó, de csak fehérséget láttam :)
Ez a kupac a ház előtt van:
Láttam egy pár elakadást és mentőakciót itt a ház előtt, csak annyit jegyeznék meg, hogy a nők jellemzően a cipőjükkel rugdosták a kerék mögül a havat...
Ujjfesték, jó móka :)

Minket már Zaráéknál is megtalált a Mikulás, és rengeteg finomságot hozott nekünk, Lucának pedig persze Elmós dolgokat :)
Ma reggel így indult a nap:


2013. november 25., hétfő

Chinook

Mi is az a Chinook /sinuk/?
Egy természeti jelenség - meleg szél - ami a Sziklás-hegység nyugati oldalán emelkedik fel, és a keleti oldalon, ez esetben itt Calgaryban okoz jeletős időjárás változást.
Meghatározás:
A chinook például a Sziklás-hegység keleti oldalán jelentkező főn jellegű bukószél. A délnyugat felől érkező levegő felemelkedik a hegység nyugati oldalán, lehűl, és kihull belőle a csapadék. Miután elérte a hegytetőt, a keleti oldalon leáramlik, és felmelegszik. A száraz, meleg szél a hegy lábánál akár 15-20 fokos hőmérséklet-emelkedést is okozhat 15 perc alatt.
Múlt héten napközben is mínusz tízen fokok voltak, az éjszakákról nem is beszélve.
Ezt egyik reggel fotóztam:
Mostanában plusz 2 körül van délután, de holnap megérkezik a meleg szél.. Sajnos csak 1 napos felmelegedést fog okozni, várhatóan plusz 9-11 fok lesz.
Más téma.
Múlt hétvégén volt a magyar katolikus templom 50. évfordulója. Ennek tiszteletére szerveztek egy mise utáni ebédet, illusztris vendégekkel, műsorral. Az ebéd finom volt, a műsor érdekes és szórakoztató, de számomra legérdekesebb az asztaltársammal folytatott beszélgetés volt.
Mondta, hogy a 16 éves lánya tűkön ül, mert sok tanulnivalója van, és már menne haza. Csodálkoztam, mert Annának, aki otthon ötödik osztályos lenne, sosincs házija, heti 100 perc matekot kell csinálnia, slussz-passz. Pedig tanul pl. franciát, ami ugye a másik hivatalos nyelve az országnak, de olyan nincs, hogy neki szavakat kelljen tanulnia... Erről már beszélgettünk Anitával, hogy elpazarolják a gyerekek drága idejét azzal, hogy bohóckodnak az iskolában.
Anna például magának talál ki feladatokat, lerajzolja Canada térképét a tartományokkal, stb. Ennyire nincsen lekötve az agyi kapacitása.
Visszatérve a 16 éves diáklányra, kiderült, hogy magániskolába jár. Sőt, már megszerezte a jogsit, így saját maga megy autóval :)
Kérdeztem, hogy mégis, a magániskolában tanítanak valamit? Hát, ennyi pénzért muszáj nekik! - mondta Andi nevetve. Ebből az iskolából tuti felveszik a főiskolára a végzősöket, ez a legjobb iskola a környéken. Elárulta azt is, hogy egy tanév 20 ezer dollárba kerül. A fia is ide járt, most szemész orvosnak tanul Kaliforniában.
Azt már én is látom, hogy az otthoni óvoda egyszerűen nem létezik itt. Sajnos. Sok szempontból. Nem csak a színvonala miatt, hanem az ára miatt is.
Adél 2,5 éves, ő is jár a magyar óvodás foglalkozásra péntekenként. A bátyja most ment elsőbe. Az apukája mesélte, hogy egyrészt felváltva járnak dolgozni a feleségével, mert nincs szívük beadni a kislányt daycare-be, ahogy itt a "gyermekmegőrzőt" nevezik. (Arról nem is beszélve, hogy elkérnek érte majdnem egy fizetést).
Zsolt szerint az iskola pedig egy vicc, összevonva indították az első és második osztályt, csak 1 héttel később érkezett még egy tanító néni. De hallott már olyat is, hogy az első 3 évfolyam volt összevonva. Mint nálunk régen a tanyasi iskolákban, csak itt mondjuk 30 gyerek, vagy még több.
Arról már hallottam, hogy megy a "harc" a katolikus és az állami iskolák között a gyerekekért. Már tavasszal mondta a román nagypapa, Nick, hogy az unokája katolikus iskolába jár, és milyen jó.
Kicsit árnyaltabb lett a kép, amikor erről beszélgettünk Melivel és Zolival hétvégén, mert náluk a fiúk katolikus, Dóra állami iskolába jár.
Szóval a katolikus iskola elvileg azért jó, mert nem jár oda mindenféle népség. Bocsánattal mondva.
Van, aki nem szereti pl. az indiaiakat, a bennszülött indiánoknak sem jó a hírük, kicsit az otthoni kisebbségre emlékeztet a helyzetük. Állítólag. Szóval sokan nem akarnak vegyülni.
Ugyanakkor az állam sok pénzt nyomat az állami iskolákba, pl. minden gyereknek a legújabb apple számítógép jut az órán, van ebédlő stb.
A katolikus iskolában korántsem ez a helyzet, a játszótérre a szülőknek kellett összeadni az önrészt, 300 ezer dollárt. És ez csak a fele, de mi a fenét csinálnak 600 ezer dollárért???-kérdi Zoli.
Végül azt mondja lett 2 kapu meg egy füvesített rész. Hát nem igazán játszótér...
No, ennyi infóm van egyelőre ebben a témában.

Sok-sok ilyen dolog van még, amit sajnos nincs időm leírni, de azért igyekszem ;)
puszi

2013. november 19., kedd

Luca fotók




 

 
 
 

 
Azt mondja, csíííz :)
Etyi hó, Aja!
 
 

2013. november 17., vasárnap

Kirándulás

Már alig vártuk a napot, hogy kimozduljunk Calgary-ból...



November 11. Remembrance Day vagyis az Emlékezés Napja. Ekkor azokra emlékezünk, akik háborúban estek el. Az ő tiszteletükre sokan piros pipacsot tűznek a gallérjukra, mint mi a kokárdát március 15-én.
Ezen a hosszú hétvégén sikerült eljutnunk egy kicsit pihenni, kikapcsolódni.
Mi már pénteken este elindultunk, mert a google útvonaltervező 4,5 órás menetidőt írt, ezt pedig Luca nehezen viseli, ezért gondoltam ha nem alszik napközben, akkor majd aludni fog. Sajnos ez csak félig-meddig vát be, mert fél 6-os indulás után 7 órakor elaludt, de 8-kor már fel is kelt.
Az út hol havas-csúszós, hol száraz volt. Szerencsére inkább az utóbbi.
Útközben megálltunk Sparwoodban, ahol a világ állítólag legnagyobb teherautója van kiállítva:
Este fél 11 körül megérkeztünk.
A szállás szuper, sajnos nem volt időm lefotózni :)
De itt elég jó képek vannak:
http://www.tripadvisor.ca/VacationRentalReview-g182146-d3437030-209_Kimberley_Ridge-Kimberley_Kootenay_Rockies_British_Columbia.html

Kimberly síelő hely, de a felvonók még nem mentek, lehet, hogy ezért volt olyan kihalt... Persze mi nem bántuk, mert legalább nem szólt ránk senki hajnalban, amikor jó hangulatban beszélgettünk az erkélyen a jakuzziban :)

Szombaton érkezett a társaság többi tagja, Anita és Szabolcs Annával és Danival, illetve a másik család: Meli, Zoli és a gyerekek Dóra, Ákos és Gergő.
Velük Fairmontban talákoztunk, ahol az egyik thermálvizes fürdő van. Egy az egyben Leányfalu :)
Még az öltöző is hasonló, annyi különbséggel, hogy a szekrények egydollárossal működnek és ezt nem is kapod vissza...
Luca miatt aggódtam kicsit, de elég sok gyerek volt és a víz sem volt túl forró. Felnőtteknek ülve mellkasig ér a víz, neki állva ért addig :)
Plusz 3-4 fok volt és napsütés, csak hazaindulás előtt borult be az ég. Szerencsére tömeg sem volt.
Útközben megcsodáltuk a Columbia tavat:



Kb. 2 óra pancsolás után hazaérve vacsora, játék és este még több fürdés volt a program...
 
Szegény gyerekek negyed óra után menekültek ki a vízből rákvörösen, mert túl meleg volt a víz. Másnap nevettünk, hogy megfőztük szegényeket :)
A fotó már a következő este készült, amikor sikerült beállítani a hőmérsékletet.
És miután a kicsik elaludtak, jöttünk mi.

A másnapi program szánkózás volt. Nagyon élvezte mindenki, Lucát kivéve. Neki nem tetszett a csúszás, lehet, hogy azért, mert általában a nyakunk is tele lett hóval.
 
A pálya.
 Kilátás a pályáról:

 

 
Meli


Szabi
Gergő

Dani
 
 
A legjobb kép :)
Robi felé épp repül a hógolyó...
Este mesenézésre és társasjátékozásra is jutott idő:
Gergő, Luca, Ákos és Babócáék :)
 


A gyerekek persze nem akartak másnap hazamenni, de sajnos muszáj volt...
Mi is nagyon jól éreztük magunkat, reméljük még máskor is el tudunk jönni.
Hazafelé megcsodáltuk a tájat, amit idefelé a sötétedés miatt nem láttunk, és újra lefotóztuk a monstrumot:
 
 

Anna a kerékben :)