November 11. Remembrance Day vagyis az Emlékezés Napja. Ekkor azokra emlékezünk, akik háborúban estek el. Az ő tiszteletükre sokan piros pipacsot tűznek a gallérjukra, mint mi a kokárdát március 15-én.
Ezen a hosszú hétvégén sikerült eljutnunk egy kicsit pihenni, kikapcsolódni.
Mi már pénteken este elindultunk, mert a google útvonaltervező 4,5 órás menetidőt írt, ezt pedig Luca nehezen viseli, ezért gondoltam ha nem alszik napközben, akkor majd aludni fog. Sajnos ez csak félig-meddig vát be, mert fél 6-os indulás után 7 órakor elaludt, de 8-kor már fel is kelt.
Az út hol havas-csúszós, hol száraz volt. Szerencsére inkább az utóbbi.
Útközben megálltunk Sparwoodban, ahol a világ állítólag legnagyobb teherautója van kiállítva:
Este fél 11 körül megérkeztünk.
A szállás szuper, sajnos nem volt időm lefotózni :)
De itt elég jó képek vannak:
http://www.tripadvisor.ca/VacationRentalReview-g182146-d3437030-209_Kimberley_Ridge-Kimberley_Kootenay_Rockies_British_Columbia.html
Kimberly síelő hely, de a felvonók még nem mentek, lehet, hogy ezért volt olyan kihalt... Persze mi nem bántuk, mert legalább nem szólt ránk senki hajnalban, amikor jó hangulatban beszélgettünk az erkélyen a jakuzziban :)
Szombaton érkezett a társaság többi tagja, Anita és Szabolcs Annával és Danival, illetve a másik család: Meli, Zoli és a gyerekek Dóra, Ákos és Gergő.
Velük Fairmontban talákoztunk, ahol az egyik thermálvizes fürdő van. Egy az egyben Leányfalu :)
Még az öltöző is hasonló, annyi különbséggel, hogy a szekrények egydollárossal működnek és ezt nem is kapod vissza...
Luca miatt aggódtam kicsit, de elég sok gyerek volt és a víz sem volt túl forró. Felnőtteknek ülve mellkasig ér a víz, neki állva ért addig :)
Plusz 3-4 fok volt és napsütés, csak hazaindulás előtt borult be az ég. Szerencsére tömeg sem volt.
Útközben megcsodáltuk a Columbia tavat:
Kb. 2 óra pancsolás után hazaérve vacsora, játék és este még több fürdés volt a program...
Szegény gyerekek negyed óra után menekültek ki a vízből rákvörösen, mert túl meleg volt a víz. Másnap nevettünk, hogy megfőztük szegényeket :)
A fotó már a következő este készült, amikor sikerült beállítani a hőmérsékletet.
És miután a kicsik elaludtak, jöttünk mi.
A másnapi program szánkózás volt. Nagyon élvezte mindenki, Lucát kivéve. Neki nem tetszett a csúszás, lehet, hogy azért, mert általában a nyakunk is tele lett hóval.
A pálya. |
Kilátás a pályáról:
Meli |
Szabi |
Gergő |
Dani |
A legjobb kép :)
Robi felé épp repül a hógolyó...
Este mesenézésre és társasjátékozásra is jutott idő:
Gergő, Luca, Ákos és Babócáék :) |
A gyerekek persze nem akartak másnap hazamenni, de sajnos muszáj volt...
Mi is nagyon jól éreztük magunkat, reméljük még máskor is el tudunk jönni.
Hazafelé megcsodáltuk a tájat, amit idefelé a sötétedés miatt nem láttunk, és újra lefotóztuk a monstrumot:
Anna a kerékben :) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése