2013. július 31., szerda

Vietnámi vacsora

Anita és Szabolcs meghívott minket vasárnapra, mert gondolták mi is szívesen megkóstolnánk a barátaik főztjét.
Tom, Chinchin (Csincsin) és Jenny nagyon aranyos család, a férfi kínai, a nő félig kínai, félig vietnámi származású, de vietnámban nőtt fel.
Szóval Chinchin volt a szakács, és el kell még mondanom, hogy az ismerettség onnan származik, hogy Szabolcs amikor ide érkezett, náluk lakott egy ideig. Szóval kóstolta már Chinchin főztjét és nagyon ízlett neki, ezért gondolta, hogy megismertet minket is vele.
Mi már akkor érkeztünk, amikor az előétel, a tarisznya rák tálalva volt, de mondták, hogy ezek élve érkeztek :)

 
 
 
A rák páncélját egy speciális eszközzel kellett összetörni és kiszedni belőle a húst, ezt pedig csak kézzel lehet kivitelezni, úgyhogy nem csoda, ha erről nem készült fotó :)
Itt már a második fogás készül, asztali grillen sütik a fiúk a marha- és sertéshús darabokat, meg a rákot (talán királyrák, mert óriási volt).
Ezek egy szezámmagos pácban voltak sütés előtt.
Az asztal végén vannak a kerek alakú rizslapok, amit meleg vízbe kellett áztatni, és azt kellett megtölteni. Alulra került egy salátalevél, rá főtt rizstészta, hús, rák és még egy kis zöld: babcsíra, menta.
Ezt kb. úgy kellett feltekerni, mint a töltött káposztát. A rizslap érdekes nyúlós-rugalmas lett a víztől, és persze mi az elején túl sok mindent pakoltunk bele, ezért vagy kellett még egyet használni, vagy próbáltuk a kezünkkel egyben tartani :)
Volt egy mennyei halszósz féle is, amibe bele kellett a tekercset mártani.
Jaj, már most is csorog a nyálam, ha felidézem az ízeket, isteni finom volt. Nem is tudom mennyit ettünk belőle, nehéz volt betelni vele.
Chef Robie :)
 
 
 


Luca és Jenny között fél év van, Jenny augusztus elején tölti be az 1 évet :)

A finomság angol nevét végül nem tudtuk meg, csak annyit, hogy étteremben ennek csak a hideg, salátás változatát lehet kapni. Kár.
Mindenesetre ez az este nagy élmény volt!
 


2013. július 26., péntek

Tortasütés és szülinap

Luca kis barátjának, Daninak, 26-án volt a szülinapja, és Anita megkért, hogy süssünk neki tortát.
Mondtam persze, vágjunk bele, egyet már sütöttem valamikor :)
Igaz, attól a tesóm allergiás kiütéseket kapott, mint kiderült a diótól. Utána néztem a receptnek a neten, mert ez egy isteni finom diótorta, bárki kipróbálhatja, nem fog csalódni.
http://www.evamagazin.hu/m/cikk.php?id=25213
A bibi csak az volt, hogy az egyik vendég kisfiú allergiás a mogyoróra, dióra, stb. Szóval másik receptet kellett nézi. Rátaláltam a tortaimádó.hu oldalra, mondtam Anitának, hogy ott keresgéljen. Végül az eperhabos tortát választottuk, a díszítést pedig egy másik epres tortáról lestük.
A munkából mindenki kivette a részét, így jó móka volt és mindenki büszke lehetett az elkészült remekműre. Utolsó simításként Luca összekente csokival az asztalt, szóval sikeres napot zártunk :)
Balról jobbra: Dani, Dóra, Ákos, Anna és Gergő
Ugye milyen édesek? Ákos néha tök természetesen benyögi valami izgalmas-érdekes dologra, hogy "ÖCSÉÉÉM!".  És akkor mi dőlünk a nevetéstől.
 
 
Közben Luca autózik :)
 
A krémet csak akkor kellett volna elkészíteni, amikor a piskóta már kikerült a sütőből, mert így mire sorra került megdermedt, és kicsi nehéz volt szépen elsimítani. A zselatin miatt ugyanis kicsit kocsonyás-darabos lett :)
De mi azzért elégedettek voltunk a végeredménnyel:
A csokit Anita csorgatta, az epret Dani pakolta...
Így utólag elnézve, egy kis mentalevél még jól mutatott volna rajta. Majd legközelebb :)
Dórának saját mini tortája lett, mert a tészta maradékát bögrében sütöttük meg.


Másnap Anna mondta, hogy mutat valamit, de nem haragszik... Ezt kétszer is elmondta és megmutatta a csokival összekent könyvét. Természetese Luca keze volt a dologban :)
Mondtuk neki, hogy erről a két oldalról legalább mindig ez a nap fog eszébe jutni...

Másnap ismét összegyűltünk, hogy Danit köszöntsük ötödik szülinapja alkalmából. Ebéd után ajándékozás és tortaevés volt, aztán persze ki kellett próbálni az új játékokat.






 

 
 


2013. július 14., vasárnap

Pancsi

Ha jól rémlik, akkor 3 nap kánikula volt ezen a nyáron. Több nem is igen lesz, mert ilyenkor az átlaghőmérséklet már 23 fok körül van, tehát már 25-tel is ezen fölül vagyunk...
Szóval úgy tűnik, hogy pancsolásra az időjárás miatt már kevés esély van, bár azért még reménykedünk benne.
Az egyik hely, ahová gyerekekkel ki lehet menni, az a Sikome Lake. Ez elég közel van hozzánk, kb. 20 perc autóval. Ez egy mesterséges tó homokos parttal, játszótérrel, öltözővel, kis büfével. A terület körbe van kerítve, és belépőt ugyan nem kérnek, de egy biztonsági őr ellenőrzi a kapuban, hogy alkoholt és üvegből készült dolgot senki ne vigyen be.
Önkéntes vízimentők dolgoznak, de ki van írva, hogy hivatalosan nincs úszómester. A kisgyerekeket a vízbe csak mentőmellényben lehet bevinni, ilyet lehet kölcsönözni.
2 része van a tónak, és mikor ott jártunk hétköznap, akkor az egyik fele le volt zárva; mi éppen ott táboroztunk le.
Sajnos arról nem készítettem fotót, hogy milyen zsúfolt volt a másik fele... Pedig jó kép lett volna :)
Érdekes volt, hogy  földi mókusok (végre ezt is megtudtam, hogy ezek a vicces kis állatok micsodák, mégpedig egy coyotte-okról szóló cikkből, mert azok is vannak ám errefelé) épp úgy, mint Afrikában a majmok, turkáltak a fűben hagyott holmik között, szaglászták a szatyrokat és az egyik egy egész zacskó répát is elvonszolt magával...
Szóval minden ételt jól el kellett csomagolni.
 
 
 


Luca csak lapátolt, lapátolt...

A másik vizes hely Anitáék közelében van... Az ő városrészüket Somersetnek hívják, és a központi terén van egy játszótér mindenféle vizet spriccoló csővel, a gyerekek nagy örömére :O)
Azt hiszem ezt az otthoni gyerkőcök is nagyon értékelnék...
De jöjjenek a képek, ami mindig sokkal többet mond.

 
A víz jéghideg, azt hiszem ez látszik ezen a fiún is :)

 


 
Somerset játszótér

Dani folyton bohóckodik.

szülinapi party a parkban


 
 
 
 


2013. július 10., szerda

Stampede július 5-14.

 
A Stampede (ejtsd sztempíd)...
Nem is tudom mi a megfelelő kifejezés, hogy mi ez, olyan áhítattal mondják itt ki ezt a szót, amit mi Robival egy kicsit megmosolygunk. Szóval ez egy rodeós, búcsús 10 napos nagyszabású fesztivál, ami miatt cégek képesek 10 napra bezárni, emberek pedig western szerkóban, csizma, farmer, kockás ing, kalap járkálnak. Még a tévébemondók, bolti eladók is így dolgoznak, sőt a szomszédaink is beöltöztek legalább akkor, amikor a fesztiválra kimentek.
A világ legnagyszerűbb szabadtéri showjának (the world's greatest outdoor show) tartják a Stampede-et a helyiek; ami azt illeti nagyszabású, de a felhajtás körülötte szerintem azért is nagy, mert ezen kívül nem sok minden történik a városban.
Mi, akik el vagyunk kényeztetve sör-, bor-, pálinka, mangalica, kolbász, csülök, eperfesztivál és még sorolhatnám, a  legnagyobb zenei nyári eseményeket meg sem említve, kevésbé tűnik olyan jelentősnek ez az évi 1 esemény.
Pláne, hogy itt nem lehet közterületen alkoholt fogyasztani, képzeljétek el a Szigetet limonádéval és fagyival, HE, HE
Külön belépő van csak a búcsúba, és külön a rodeó versenyekre. Egy rodeót azért megnéznék egyszer; most csak a tévében követtem milyen versenyszámok vannak. A bull ride a kedvencem, ez a klasszikus ki marad a bika hátán fenn legalább 8 másodpercig.
Már Luca is tudja mondani, hogy HOPP, HOPP, HOPP... így szurkoltunk :)
Mi vasárnap mentünk ki, mert Robi csak akkor ért rá. 16 dollár volt a felnőtt belépő és 8 dollár a gyerek, 6 éves kortól. Persze a versenyekre drágább a beugró.
Amikor mi kint voltunk, aznap 154.000 látogató volt, egy évvel korábban 184.000, de ez nem véletlen, mert a tavalyi volt a századik Stampede.
Most a 101-ik majdnem veszélybe került az árvíz miatt, de végül mégsem maradt el. Éjjel-nappal takarítottak, hogy így legyen, mert 1 héttel az esemény előtt még az egész terület víz alatt volt. Végül csak koncerteket töröltek, mert az egyik csarnokot nem tudták helyrehozni időben.
Merre menjünk?
Rögtön érkezésünk után ejtőernyősöket láttunk meg az égen; csak később hallottuk a hírekben, hogy egyikőjük megsérült, mert túl gyorsan ért földet. Robi még mondta is, hogy ezek ilyen gyorsan jönnek?!
Volt egy csomó "céllövöldés", 5 dollár volt egy próbálkozás. Üvegre karikadobálás, mágneses horgászat, tányértörés, kalapácsos erőpróba, célbalövés vízipisztollyal stb. Mi inkább csak szurkoltunk és bámészkodtunk.

Nem tudom itt mi volt a feladat :)
Itt egy versenyszámot bámulunk éppen. Mindenki előtt volt 5-6 lyuk, és egyikből mindig kibújt egy állatka, és egy nagy kalapáccsal el kellett találni. De persze az állatok gyorsan jöttek fel és tűntek el, a találatokat pedig számlolta a gép. Vicces volt, mindenki össze-vissza csapkodott... A győztes pedig választhatott egy plüss állatot.
vízpára
Niagara vízesés

csúszda
Ez hátrafelé ment nagyon gyorsan...

 
 
 
 
A törpe csacsik nagyon aranyosak voltak.

Na ez egy érdekes dolog volt...  Néztem, hogy itt vajon mit adnak ingyen, mert kígyózó sor volt. Kiderült, hogy ez egy bemutató ház, amit kb. úgy hirdettek, hogy "Ez lehet az ön következő álom otthona." vagy valami ilyesmi. Nem hittem el, hogy ezért az emberek sorakoznak, hogy megnézzék. Tudni kell, hogy itt nincs saját igényre szabott, egyedi tervezésű ház, hanem vannak építő cégek, akik adott területen működnek, és bizonyos számú "házmodellel" dolgoznak. Vannak bemutató házak, ez a  show home. Ott megnézheted, hogy mit veszel meg. Ha más burkolatot akarsz, stb, akkor az feláras. Ilyen szinten a belső részbe bele lehet szólni, de ha nem azt kéred ami az eredeti tervekben van, akkor perkálni kell. Crazy.
Klasszik ringlispil :)
Bajuszos cukimanó :)
 

Jövőre a libegőre felülök!
 
 
 
Az árvíz nyomát csak itt láttuk a hídról lenézve; a sötétszürke foltok bitumen darabok az útból, amit elmosott a víz...
Az idei Stampede jelszava egyébként, amit többek között pólókra nyomtatva is olvastam: "Hell or high water."
Na, erre most gyorsan rágugliztam:
come hell or high water
if you say you will do something come hell or high water, you mean you are determined to do it even if it is difficult. I'll get you to the airport by 12 o'clock, come hell or high water.
kb. azt jelenti, hogy ha cigány gyerekek potyognak az égből, akkor is megcsinálom :)
Ja, dal is van :)
Persze ez a szólás itt most már sokkal több rétegű jelentést hordoz, és a szervezők valóban megcsinálták, minden elismerésünk, le a kalappal :)
Indulunk haza.
A hév neve itt C-train, azzal utaztunk... A jegy 3 dollár és másfél óráig lehet vele utazni vonaton, buszon átszállással stb.

Luca a végén már nagyon nyűgös volt, csak akkor nyugodott meg, amikor Dani mellé ültettem.