Örömmel jelentem, hogy Robi levizsgázott vezetésből. A forgalmi vizsgán is átment, így várjuk a kanadai jogosítványát. Ez azért is jó hír nekünk, mert így elvileg olcsóbb lesz a kötelező biztosításunk. A magyar jogsit bevonták, mert kettő senkinek nem lehet :)
Ennek örömére megosztok veletek egy videót, amit az egyetlen általam nézett talkshowban láttam (Ellen DeGeneres).
A "What does the fox say" (Mit mond a róka?) című számot egy svéd együttes követte el, és erős zenei idegzetűeknek ajánlom :)
http://youtu.be/jofNR_WkoCE
2013. szeptember 24., kedd
2013. szeptember 22., vasárnap
Nyárutó
Azt hiszem kivételesen szerencsések vagyunk a szeptemberi időjárást illetően, elég stílusos lenne azt mondani, hogy indián nyár van :)
Talán még nem említettem, hogy tőlünk nem messze, Calgary nyugati részén van egy indián rezervátum, ami egy önálló territóriuma az indiánoknak. A neve Tsuu T'ina Nation. Robiéknál van egy mondás: A sutina vigye el! Szóval mi csak sutinának nevezzük :)
Robi gyakran szokott itt tankolni, és egyszer én is bementem Lucával a shopba, aminek egyébként van neve is, Crowchild nagyfőnökről nevezték el.
Aki esetleg angolul gyakorolna, olvashat róla:(http://projects.cbe.ab.ca/ict/2learn/jcreid/famousalbertans/htmlfiles/albertans/crowchild.htm)
Ez egy elég nagy lapos épület, szinte elveszett benne az a pár polc, amin az árukészlet volt, meg a fizetőpult. A hátsó felében felfedeztem egy ajándékbolt félét, oda benéztünk. Nagyon szép dolgok voltak benne a gyapjúplédtől a mokaszinig, táskák, használati tárgyak, ékszerek, mind indián mintával...
Van itt üvegvisszaváltó is, azt hiszem arról még nem tettem említést.
Szóval nem csak az üvegek és a sörösdobozok, hanem az ásványvizes petpalack, a tejes műanyag flakon, és az üdítős papírdoboz is visszaváltható. Vagyis betétdíjat kell fizetni érte vásárláskor. Sőt, környezetvédelmi díjat is. Így nézünk ki egy üvegvisszaváltás során:
Van egy hosszú pult, ami mögött emberek állnak kesztyűben, oda kell kiborítani amit hoztál, és ők szelektálják, számolják a betéti díjat. Terjeng a kocsmaszag :)
Itt szinte mindenki forrásvizet iszik, a boltban alig van bubis változat. Van, hogy üres a polc, és olyan is van, hogy mi vásároljuk fel. De beruháztunk egy Brita kancsóba is, mert bubimentes vizet nem akarunk venni.
A hétvége mozgalmasan telt, pénteken elbuszoztunk Lucával Claudiáékhoz. Kb. 1 óra volt az út, egész jól ment. Lucát sikerült a babakocsiban tartani, nézte a diákokat, akik beszélgettek a hazafelé úton. Kimentünk a közeli játszótérre, ahová a helyieknek belépő kártyája van. Van teniszpálya, strandröplabda pálya, ahol homokozni is lehet. Voltak lapátok, dömperek is.
Később Robi is megjött, a közelben dolgozott és még volt egy kis tennivalójuk Istvánnal.
Zara és Luca most már kezd egymással is játszani, de azért még az a jellemző, hogy mindkettőnek ugyan az a dolog kell. Luca persze azt se tudja hová kapjon, annyiféle érdekes játék van...
Szombaton délutánra Anitáék találtak programot, és mivel Robi dolgozott, én csatlakoztam. A református egyház szervezett családi délutánt, olyan akadályverseny félét. Már csak ránk vártak, mert késtünk egy kicsit.
A tiszteletes, aki szintén tavasszal érkezett a családjával, mindenkit köszöntött. 4 csapatot alkottunk, a miénkbe került a legtöbb gyerek :) Elmondták gyorsan az állomások feladatait, aztán már mehetett is a játék.
Ja, igen. A Fish Creek park volt a helyszín, ahol a közelmúltban láttak egy medvét, ezért a park bejáratánál volt figyelmeztető tábla. Mondanom sem kell, Luca folyton el akart kószálni, alig tudtam rávenni, hogy oda jöjjön, ahol mindenki más van.
A feladatok a következők voltak:
bekötött szemmel át kellett lépkedni üvegeken, persze az üvegeket időközben elvették, úgyhogy inkább csak vicces lett a dolog.
Volt tűz, víz, repülő, aztán kincskeresés, ahol Luca persze nem akart visszaadni egy gumikacsát. Még jó, hogy volt nálam egy kis autó, azt adtam oda cserébe, hogy meglegyen a darabszám.
Activity, ahol 11 másodperc alatt elmutogattam a madárijesztőt.
Az igaz-hamis kérdőíven voltak bibliai ismereteket firtató kérdések is, ezt a végén a tiszteletessel átbeszéltük.
Legvégén kerültünk Ilonka nénihez, aki nagyon lelkesen a rovásírás rejtelmeibe vezetett be minket.
Mire végeztünk, a hotdog is elkészült, és mindenki jót evett. Ami azt illeti a szabadban könnyű megéhezni.
Közben kiderült, hogy Ilonka néni babákat gyűjt, több mint 100 van már neki. Mivel alföldi születésű, egész pontosan Kecskemét hírös városából való, elsősorban az alföldi babákat gyűjti. Mindegyiknek van neve, és gyorsan el is mesélte, hogy van neki Luca babája is. Majd egyszer eljöttök, mondta.
Amíg folyt a menetlevelek értékelése, kiderült, hogy az egyik állomáson az óvónéni volt, mondta 2 anyuka, hogy kérdezzem meg jöhet-e Luca óvodába. A vasárnapi istentisztelet alatt van a foglalkozás, 11-től. Marika néni azt mondta, hogy 2,5 éves kortól jöhet leghamarabb, de megegyeztünk, hogy egy látogatásra elmehetünk másnap.
Következett az eredményhirdetés, aztán egy közös éneklés és imádkozás.
Anita férje Szabi, nagy mókamester, állandóan poénkodott, de a tiszteletes nagyon jó fej (kifejezőbb jelzőt nem találtam rá), vette a lapot. Egyébként is jó volt megismerni, én is elköszöntem tőle a végén.
Vasárnap 11-re mentünk az oviba. A bejárat előtt találkoztunk egy apukával, aki a 2 kisfiát hozta. Be is mutatkozunk, aztán mentünk az alagsorba. Luca kicsit meg volt ijedve, hogy a napsütésből hová megyünk, de kis idő múlva a játékok és persze a gyerektársaság megtették hatásukat.
Jó pár ismerős arc volt, és persze újak is... Én maradtam Lucával az oviban, Robi pedig mutatta, hogy megy fel. Gondoltam a templomba, de mint kiderült 2 párral ment el sétálni.
A foglalkozás kb. 1 órás volt, 10-12 gyerek vett részt rajta. Voltak akiknek természetes volt, hogy magyarul beszélnek, voltak akiknek szólni kellett, hogy most nem angolul beszélünk.
Lucának nagyon tetszett az éneklés, a Borsót főztem kezdetű dalt azóta is énekeljük :)
Fogócska, színek gyakorlása, hangszerek (dob, háromszög, csörgő). Luca persze nem akarta a csörgőt visszaadni. A végén színeztünk, ragasztottunk.
Hamar leröpült az idő, és már jöttek is a szülők. Volt még egy vetítés az előző napi programról, aztán mindenki váltott pár szót az ismerősökkel, esetleg ivott egy kávét vagy üdítőt, és indultunk haza.
Én is beszéltem Lórival, akit a Sikome tónál ismertünk meg, neki is óvodás a kisfia. Mondta, hogy nem örül annak, hogy vasárnap kell hozni, de hát hová vigye??
Előkerült Dezső is, aki a 2 kisfiút hozta, hamar kiderült, hogy ő is csíkszeredai. Az ő történetét Robi mesélte el, neki több ideje volt beszélni vele. Szóval ő gyorskorcsolyázó volt, és egy verseny alkalmával - kb. 20 éve - itt felejtette magát :) "Véletlenül" lekéste a repülőgépet.
Mondta, hogy vasárnaponként itt lesz, kivéve a jövő héten, mert akkor Mexikóban lesznek.
Robi hazafelé még elmesélte, hogy Lórival, a (második) feleségével, meg egy magyar-arab vegyespárossal sétált.
Lóritól tudta meg, hogy az egyik utcát cash streetnek (készpénz utca) nevezik, mert ott lézengenek emberek, akiket alkalmi munkára lehet felbérelni és kp-ban kell fizetni nekik. Szóval a helyi Moszkva tér.
A magyar-arab pár női tagja a magyar, és nagy pocakja van, nemsokára szülni fog, de erről Robi szerint nem esett szó... Viszont nekik is van történetük, az arab srác itt született, a magyar lány pedig Abu Dhabiban élt 10 évet, ott ismerkedtek meg. A kislányuk bent volt az oviban, a tesó meg majd érkezik. A kismama megjegyezte, hogy neki leginkább a túrórudi hiányzik, erre Lóri felesége (aki szintén újonc itt) kezdett keresgélni a telefonján. Tessék, nézd meg, a magyar boltban van, le is fotóztam!!!
Kb. ennyi, elnézést, hogy a nevekkel bajban voltam, remélem majd tisztázódik a dolog és a későbbiekben fotókon is be tudom mutatni az új ismerősöket.
Puszi.
Talán még nem említettem, hogy tőlünk nem messze, Calgary nyugati részén van egy indián rezervátum, ami egy önálló territóriuma az indiánoknak. A neve Tsuu T'ina Nation. Robiéknál van egy mondás: A sutina vigye el! Szóval mi csak sutinának nevezzük :)
Robi gyakran szokott itt tankolni, és egyszer én is bementem Lucával a shopba, aminek egyébként van neve is, Crowchild nagyfőnökről nevezték el.
Aki esetleg angolul gyakorolna, olvashat róla:(http://projects.cbe.ab.ca/ict/2learn/jcreid/famousalbertans/htmlfiles/albertans/crowchild.htm)
Ez egy elég nagy lapos épület, szinte elveszett benne az a pár polc, amin az árukészlet volt, meg a fizetőpult. A hátsó felében felfedeztem egy ajándékbolt félét, oda benéztünk. Nagyon szép dolgok voltak benne a gyapjúplédtől a mokaszinig, táskák, használati tárgyak, ékszerek, mind indián mintával...
Van itt üvegvisszaváltó is, azt hiszem arról még nem tettem említést.
Szóval nem csak az üvegek és a sörösdobozok, hanem az ásványvizes petpalack, a tejes műanyag flakon, és az üdítős papírdoboz is visszaváltható. Vagyis betétdíjat kell fizetni érte vásárláskor. Sőt, környezetvédelmi díjat is. Így nézünk ki egy üvegvisszaváltás során:
Maga a visszaváltó hely is érdekes, megérne egy fotót, de nem mertem fényképezni, nehogy zokon vegye valamelyik ott dolgozó.Van egy hosszú pult, ami mögött emberek állnak kesztyűben, oda kell kiborítani amit hoztál, és ők szelektálják, számolják a betéti díjat. Terjeng a kocsmaszag :)
Itt szinte mindenki forrásvizet iszik, a boltban alig van bubis változat. Van, hogy üres a polc, és olyan is van, hogy mi vásároljuk fel. De beruháztunk egy Brita kancsóba is, mert bubimentes vizet nem akarunk venni.
A hétvége mozgalmasan telt, pénteken elbuszoztunk Lucával Claudiáékhoz. Kb. 1 óra volt az út, egész jól ment. Lucát sikerült a babakocsiban tartani, nézte a diákokat, akik beszélgettek a hazafelé úton. Kimentünk a közeli játszótérre, ahová a helyieknek belépő kártyája van. Van teniszpálya, strandröplabda pálya, ahol homokozni is lehet. Voltak lapátok, dömperek is.
Később Robi is megjött, a közelben dolgozott és még volt egy kis tennivalójuk Istvánnal.
Zara és Luca most már kezd egymással is játszani, de azért még az a jellemző, hogy mindkettőnek ugyan az a dolog kell. Luca persze azt se tudja hová kapjon, annyiféle érdekes játék van...
A tiszteletes, aki szintén tavasszal érkezett a családjával, mindenkit köszöntött. 4 csapatot alkottunk, a miénkbe került a legtöbb gyerek :) Elmondták gyorsan az állomások feladatait, aztán már mehetett is a játék.
Ja, igen. A Fish Creek park volt a helyszín, ahol a közelmúltban láttak egy medvét, ezért a park bejáratánál volt figyelmeztető tábla. Mondanom sem kell, Luca folyton el akart kószálni, alig tudtam rávenni, hogy oda jöjjön, ahol mindenki más van.
 |
| Luca, gyere ide, mert elvisz a medve! |
bekötött szemmel át kellett lépkedni üvegeken, persze az üvegeket időközben elvették, úgyhogy inkább csak vicces lett a dolog.
Activity, ahol 11 másodperc alatt elmutogattam a madárijesztőt.
 |
| Dóra a gyár szót próbálja lerajzolni. |
Legvégén kerültünk Ilonka nénihez, aki nagyon lelkesen a rovásírás rejtelmeibe vezetett be minket.
Közben kiderült, hogy Ilonka néni babákat gyűjt, több mint 100 van már neki. Mivel alföldi születésű, egész pontosan Kecskemét hírös városából való, elsősorban az alföldi babákat gyűjti. Mindegyiknek van neve, és gyorsan el is mesélte, hogy van neki Luca babája is. Majd egyszer eljöttök, mondta.
Amíg folyt a menetlevelek értékelése, kiderült, hogy az egyik állomáson az óvónéni volt, mondta 2 anyuka, hogy kérdezzem meg jöhet-e Luca óvodába. A vasárnapi istentisztelet alatt van a foglalkozás, 11-től. Marika néni azt mondta, hogy 2,5 éves kortól jöhet leghamarabb, de megegyeztünk, hogy egy látogatásra elmehetünk másnap.
Anita férje Szabi, nagy mókamester, állandóan poénkodott, de a tiszteletes nagyon jó fej (kifejezőbb jelzőt nem találtam rá), vette a lapot. Egyébként is jó volt megismerni, én is elköszöntem tőle a végén.
Vasárnap 11-re mentünk az oviba. A bejárat előtt találkoztunk egy apukával, aki a 2 kisfiát hozta. Be is mutatkozunk, aztán mentünk az alagsorba. Luca kicsit meg volt ijedve, hogy a napsütésből hová megyünk, de kis idő múlva a játékok és persze a gyerektársaság megtették hatásukat.
Jó pár ismerős arc volt, és persze újak is... Én maradtam Lucával az oviban, Robi pedig mutatta, hogy megy fel. Gondoltam a templomba, de mint kiderült 2 párral ment el sétálni.
A foglalkozás kb. 1 órás volt, 10-12 gyerek vett részt rajta. Voltak akiknek természetes volt, hogy magyarul beszélnek, voltak akiknek szólni kellett, hogy most nem angolul beszélünk.
Lucának nagyon tetszett az éneklés, a Borsót főztem kezdetű dalt azóta is énekeljük :)
Fogócska, színek gyakorlása, hangszerek (dob, háromszög, csörgő). Luca persze nem akarta a csörgőt visszaadni. A végén színeztünk, ragasztottunk.
Hamar leröpült az idő, és már jöttek is a szülők. Volt még egy vetítés az előző napi programról, aztán mindenki váltott pár szót az ismerősökkel, esetleg ivott egy kávét vagy üdítőt, és indultunk haza.
Én is beszéltem Lórival, akit a Sikome tónál ismertünk meg, neki is óvodás a kisfia. Mondta, hogy nem örül annak, hogy vasárnap kell hozni, de hát hová vigye??
Előkerült Dezső is, aki a 2 kisfiút hozta, hamar kiderült, hogy ő is csíkszeredai. Az ő történetét Robi mesélte el, neki több ideje volt beszélni vele. Szóval ő gyorskorcsolyázó volt, és egy verseny alkalmával - kb. 20 éve - itt felejtette magát :) "Véletlenül" lekéste a repülőgépet.
Mondta, hogy vasárnaponként itt lesz, kivéve a jövő héten, mert akkor Mexikóban lesznek.
Robi hazafelé még elmesélte, hogy Lórival, a (második) feleségével, meg egy magyar-arab vegyespárossal sétált.
Lóritól tudta meg, hogy az egyik utcát cash streetnek (készpénz utca) nevezik, mert ott lézengenek emberek, akiket alkalmi munkára lehet felbérelni és kp-ban kell fizetni nekik. Szóval a helyi Moszkva tér.
A magyar-arab pár női tagja a magyar, és nagy pocakja van, nemsokára szülni fog, de erről Robi szerint nem esett szó... Viszont nekik is van történetük, az arab srác itt született, a magyar lány pedig Abu Dhabiban élt 10 évet, ott ismerkedtek meg. A kislányuk bent volt az oviban, a tesó meg majd érkezik. A kismama megjegyezte, hogy neki leginkább a túrórudi hiányzik, erre Lóri felesége (aki szintén újonc itt) kezdett keresgélni a telefonján. Tessék, nézd meg, a magyar boltban van, le is fotóztam!!!
Kb. ennyi, elnézést, hogy a nevekkel bajban voltam, remélem majd tisztázódik a dolog és a későbbiekben fotókon is be tudom mutatni az új ismerősöket.
Puszi.
2013. szeptember 21., szombat
Luca
Elég hamara kiderült, hogy a falak moshatóak, mert a kis kezek gyakran elkalandoznak a papírról. Pedig már felemeli a mutatóujját és mondja, hogy PAPÍÍÍ, ha kérdezem hová szabad rajzolni. Grafitceruzát adtunk a kezébe, mert azt könnyebb eltüntetni, de azért ő már elég okos ahhoz, hogy a tollat követelje :)
Amikor kihúzza a konyhafiókot és az oldalán lóg, annak azért nem örülök annyira.
Beszédben ott tartunk, hogy mindent megismétel amit mondunk, elég tisztán és érthetően, persze vannak még hangok, amiket nem tud kimondani. De a MAMI (maci) helyett néha már MATI lesz.
A szia úgy hangzik, hogy TIA, a puszi pedig PUPI :)
Mire haza megyünk, ami már nincs is messze, mindent fog mondani...
2013. szeptember 14., szombat
Glenmore Park
Az egyik szombaton Robi korábban végzett, és még kimentünk gyorsan a Glenmore Parkba. A képeken látszik, hogy a nap már lemenőben van, de amíg süt, addig elég kellemes az idő.
A park tele volt mindenféle származású gyerekkel és felnőttel, a csadoros anyukáktól a távolkeleti és délamerikai apukákig. Pénteken korábban végeznek az ovisok és iskolások, és sokan kihozzák a vacsorát, hogy valamelyik padnál fogyasszák el.
Mi egy távolabb eső parkolóban álltunk meg, így sétáltunk egyet a tóparton, amíg odaértünk a játszótérhez. Nyári melegben itt is lehet pancsolni, de mostanra ez a rész már nem működött.
A park tele volt mindenféle származású gyerekkel és felnőttel, a csadoros anyukáktól a távolkeleti és délamerikai apukákig. Pénteken korábban végeznek az ovisok és iskolások, és sokan kihozzák a vacsorát, hogy valamelyik padnál fogyasszák el.
Mi egy távolabb eső parkolóban álltunk meg, így sétáltunk egyet a tóparton, amíg odaértünk a játszótérhez. Nyári melegben itt is lehet pancsolni, de mostanra ez a rész már nem működött.
A parton voltak pecások, láttunk kajakosokat és vitorlázókat. Valószínűleg bérelni is lehet kajakot, vitorlás suli pedig egész biztos van, mert láttam a tévében.
A tó északi és déli észén is a Glemore Park van, a keleti oldalon pedig a Heritage Park. Láttuk is s parkot, csak elég messze volt, és telefonnal kevésbé tudtam jó fotókat csinálni.
 |
| A kikötő. |
Bográcsozás
Itt nem május elsején, hanem szeptember másodikán van a munka ünnepe (Labour Day).
Kihasználva a hosszú hétvégét, szombaton bevásároltunk, vasárnap bicajoztunk, hétfőn pedig bográcsoztunk.
Claudia ajánlott egy piacot, ami tényeg nagyon jó. Egy másikon már jártunk, de az meglehetősen drága volt és a választék sem volt sokkal jobb, mint a hipermarketekben.
Ez a piac viszont egész jó, bár olcsónak ez sem mondható. Itt szerintem nem az olcsóság miatt járnak az emberek piacra, hanem azért, hogy frisset és ha lehet, helyi terméket kapjanak.
Mi azoktól a farmerektől vásároltunk, akik valamilyen vallási közösséghez tartoznak és kolóniában élnek. Az amishokra emlékeztettek, mert mintha a múltból kerültek volna elő, a gyerekek is szövetnadrágot, nadrágtartót és kockás inget viseltek, hozzá széles karimájú kalapot. Az apjuk nagydarab szakállas, szőke, kerek arcú. Nem tudom hutteriták vagy mennoniták e, de az biztos, hogy az általuk termesztett zöldségek gyönyörűek, frissek és vegyszermentesek. A fiúk egyébként nagyon rátermettek, felszeletelt répát kóstoltattak. Az egyik vásárlóra próbáltak rábeszélni egy nagy zsák krumplit, de nevetve elutasította, hogy ennyi krumplit ő sose eszik meg...
Kapni náluk petrezselyem gyökeret, vagyis fehérrépát. Az üzletekben csak paszternák van, ami hasonló, de nagyobb és édesebb. Vettem náluk uborkát kovászos ubinak, újfokhagymát, újkrumplit és zsenge vajbabot.
Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a csodás friss uborkának nyersen semmi íze nem volt, meg is lepődtem, mert azt hittem, hogy ez csak a boltira jellemző. Valószínűleg a termesztett fajta, vagy az itteni föld okolható, de az otthonihoz képest teljesen ízetlen. hmmm Azért kovászolva így is mennyei lett ;)
A piacról még annyit, hogy gondoltuk kipróbáljuk az itteni exclusive kávézót, ami egy pultból és pár bárszékből állt, de legalább nem Tim Horton's :)
Kis kitérő: Az itteniek odavannak a Tim Horton'sért, emberek jönnek-mennek, vezetnek Tim Horton's pohárral a kezükben, persze érthető, ezen nőttek fel, de aki ivott már jó kávét, az szerintem messze elkerüli. Mi kétféle jeges kávét próáltunk ki, de csak néztünk egymásra értetlenül, hogy EZ MI??? Vagy csak ízlések és pofonok? Nemtom.
Szóval a piaci kávézó. Böngésztük a táblát, hogy mit is igyunk, amikor megkérdezte a pult mögül egy lány, hogy magyarul beszélünk? Mondtuk, igen. Á, ő is, de csak kicsit :)
Ok, akkor én kérek valami kicsit, erőset, tejszínnel.
Tejszín?-kérdezte. Cream.-válaszoltam mosolyogva.
Valamire kérdezte, hogy mint a Tim Horton'sban? NEEEM!-válaszoltuk mindketten a nékül, hogy értettük volna mit kérdez :)
Na de a lényeg, hogy tényleg olyan finom kávét főzött nekünk, hogy le a kalappal. Kár, hogy nem kérdeztem meg az enyém mi volt.
Sajnos a piacos szezonnak lassan vége, kíváncsi leszek érdemes lesz-e menni télidőben. Ha más nem füstölt csülökért meg egyet kávézni.
Jártunk a magyar boltban is (nem magyarok üzemeltetik), elhoztuk a Szabolcs által rendelt bográcsot és állványt. Vettünk csigatésztát, cérnametéltet, tarhonyát, és füstölt oldalast, abárolt szalonnát, kolbászt. Ezeket egy magyar hentes készíti, és elég jól érti a dolgát.
A szombati napba kb. ennyi fért bele, meg egy kis pihenés.
Vasárnap délután biciklizni mentünk, miután Luca felkelt. Csatlakoztak hozzánk Anitáék is, lementünk az Elbow folyóhoz a Fishcreek Parkba.
A folyó sekély, tiszta és hideg volt, Luca is persze rögtön belement.
Meztelen fotót nem szívesen teszek fel Lucáról ide a netre, úgyhogy nehéz volt publikus képet találni, de talán egy popsi még belefér :)
Egy anyuka és a kisfia éppen gátat építettek egy kicsit föntebb a folyón, persze Anna is elkezdett építeni egyed. Egy idő után Robi is csatlakozott, majd Anita unszolására Dani is. Végül kb. egy óra alatt összepakolták a köveket egysorba és nekik is lett gátjuk. Erről sajnos nem készült fotó, mert Lucát igyekeztem visszatartani attól, hogy ő is bentebb merészkedjen a vízbe.
Hazafelé még jött egy telefon, hogy Anna elvágta a lábát a biciklivel, és kórházba kell vinni, úgyhogy Szabit el kéne hozni a munkahelyéről. Miután felküzdöttük magunkat az emelkedőn hazafelé, Robi még elment Szabolcsért. Anna 11 öltést kapott a lábába, de hősiesen viselkedett. Szóval sűrű nap lett ez is.
------------------------------------------------------------------------------------------
Vasárnap reggel elindultunk bográcsozni a Bragg Creek Provincial Park nevű helyre, ahol Anitáék már jártak korábban, és mondták, hogy nagyon szép. Sajnos le volt zárva, ezért egy másik helyet kellett keresnünk. Végül egy kis horgász tónál kötöttünk ki. A közelben camping is volt, ahová a boltban kellett bejelentkezni, ott kérdeztük meg hol rakhatunk tüzet, mert mindenfelé "no open fires" felirat volt.
Az idő érdekes volt, reggel sütött a nap, napközben beborult, este megint kisütött. Ez így pont jó is volt, mert a bográcsunk a napon lett volna.
A fiúk fát gyűjtöttek a csülkös bableveshez.
Szerencsére medve nem járt arra, csak ez a kis mókus kíváncsiskodott.
Egyébként még a városi parkokban is medvebiztos kukák vannak, nehogy eszükbe jusson a maciknak az emberek közelébe jönni.
Luca fejébe húzta a sapkáját és azt játszotta, hogy "EETŰŰŰŰ", vagyis eltűnt :)
Kihasználva a hosszú hétvégét, szombaton bevásároltunk, vasárnap bicajoztunk, hétfőn pedig bográcsoztunk.
Claudia ajánlott egy piacot, ami tényeg nagyon jó. Egy másikon már jártunk, de az meglehetősen drága volt és a választék sem volt sokkal jobb, mint a hipermarketekben.
Ez a piac viszont egész jó, bár olcsónak ez sem mondható. Itt szerintem nem az olcsóság miatt járnak az emberek piacra, hanem azért, hogy frisset és ha lehet, helyi terméket kapjanak.
Mi azoktól a farmerektől vásároltunk, akik valamilyen vallási közösséghez tartoznak és kolóniában élnek. Az amishokra emlékeztettek, mert mintha a múltból kerültek volna elő, a gyerekek is szövetnadrágot, nadrágtartót és kockás inget viseltek, hozzá széles karimájú kalapot. Az apjuk nagydarab szakállas, szőke, kerek arcú. Nem tudom hutteriták vagy mennoniták e, de az biztos, hogy az általuk termesztett zöldségek gyönyörűek, frissek és vegyszermentesek. A fiúk egyébként nagyon rátermettek, felszeletelt répát kóstoltattak. Az egyik vásárlóra próbáltak rábeszélni egy nagy zsák krumplit, de nevetve elutasította, hogy ennyi krumplit ő sose eszik meg...
Kapni náluk petrezselyem gyökeret, vagyis fehérrépát. Az üzletekben csak paszternák van, ami hasonló, de nagyobb és édesebb. Vettem náluk uborkát kovászos ubinak, újfokhagymát, újkrumplit és zsenge vajbabot.
Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a csodás friss uborkának nyersen semmi íze nem volt, meg is lepődtem, mert azt hittem, hogy ez csak a boltira jellemző. Valószínűleg a termesztett fajta, vagy az itteni föld okolható, de az otthonihoz képest teljesen ízetlen. hmmm Azért kovászolva így is mennyei lett ;)
A piacról még annyit, hogy gondoltuk kipróbáljuk az itteni exclusive kávézót, ami egy pultból és pár bárszékből állt, de legalább nem Tim Horton's :)
Kis kitérő: Az itteniek odavannak a Tim Horton'sért, emberek jönnek-mennek, vezetnek Tim Horton's pohárral a kezükben, persze érthető, ezen nőttek fel, de aki ivott már jó kávét, az szerintem messze elkerüli. Mi kétféle jeges kávét próáltunk ki, de csak néztünk egymásra értetlenül, hogy EZ MI??? Vagy csak ízlések és pofonok? Nemtom.
Szóval a piaci kávézó. Böngésztük a táblát, hogy mit is igyunk, amikor megkérdezte a pult mögül egy lány, hogy magyarul beszélünk? Mondtuk, igen. Á, ő is, de csak kicsit :)
Ok, akkor én kérek valami kicsit, erőset, tejszínnel.
Tejszín?-kérdezte. Cream.-válaszoltam mosolyogva.
Valamire kérdezte, hogy mint a Tim Horton'sban? NEEEM!-válaszoltuk mindketten a nékül, hogy értettük volna mit kérdez :)
Na de a lényeg, hogy tényleg olyan finom kávét főzött nekünk, hogy le a kalappal. Kár, hogy nem kérdeztem meg az enyém mi volt.
Sajnos a piacos szezonnak lassan vége, kíváncsi leszek érdemes lesz-e menni télidőben. Ha más nem füstölt csülökért meg egyet kávézni.
Jártunk a magyar boltban is (nem magyarok üzemeltetik), elhoztuk a Szabolcs által rendelt bográcsot és állványt. Vettünk csigatésztát, cérnametéltet, tarhonyát, és füstölt oldalast, abárolt szalonnát, kolbászt. Ezeket egy magyar hentes készíti, és elég jól érti a dolgát.
A szombati napba kb. ennyi fért bele, meg egy kis pihenés.
Vasárnap délután biciklizni mentünk, miután Luca felkelt. Csatlakoztak hozzánk Anitáék is, lementünk az Elbow folyóhoz a Fishcreek Parkba.
 |
| 18 év alatt kötelező a bukósisak. |
Meztelen fotót nem szívesen teszek fel Lucáról ide a netre, úgyhogy nehéz volt publikus képet találni, de talán egy popsi még belefér :)
Hazafelé még jött egy telefon, hogy Anna elvágta a lábát a biciklivel, és kórházba kell vinni, úgyhogy Szabit el kéne hozni a munkahelyéről. Miután felküzdöttük magunkat az emelkedőn hazafelé, Robi még elment Szabolcsért. Anna 11 öltést kapott a lábába, de hősiesen viselkedett. Szóval sűrű nap lett ez is.
------------------------------------------------------------------------------------------
Vasárnap reggel elindultunk bográcsozni a Bragg Creek Provincial Park nevű helyre, ahol Anitáék már jártak korábban, és mondták, hogy nagyon szép. Sajnos le volt zárva, ezért egy másik helyet kellett keresnünk. Végül egy kis horgász tónál kötöttünk ki. A közelben camping is volt, ahová a boltban kellett bejelentkezni, ott kérdeztük meg hol rakhatunk tüzet, mert mindenfelé "no open fires" felirat volt.
Az idő érdekes volt, reggel sütött a nap, napközben beborult, este megint kisütött. Ez így pont jó is volt, mert a bográcsunk a napon lett volna.
Egyébként még a városi parkokban is medvebiztos kukák vannak, nehogy eszükbe jusson a maciknak az emberek közelébe jönni.
Sokan érdeklődve nézték meg a bográcsot. Különösen a távolkeletiek, mert Szabi szerint ők sok levest esznek, a grillen pedig azt nehéz elkészíteni :)
Valaki meg is kérdezte, hogy a Canadian Tire-ben vettük? Szabi pedig elmagyarázta neki, hogy neeem, ő ilyet ott nem fog kapni...
Amíg a fiúk főztek, addig mi tettünk egy rövid sétát a tónál.
Ezt a "lakókocsit" azért fotóztam le a parkolóban, mert rendesen rácsodálkoztam, ugyanis nem ez a jellemző. Akkora járgányokat látunk az utakon, mint egy lakás, néha utána van kötve a terepjáró...
 |
| Hódrágta fák. |
 |
| Luca a szedőkanállal jött sétálni :) |
 |
| A szomszédban egy román csapat volt. |
Először azt hittük, hogy hal csobbant a vízben, de aztán kiderült, hogy hód. Persze nem sikerült lekapni...
 |
| Kész a hami :) |
 |
| Hárman egy ellen... |
 |
| Bibi. |
Luca a nap végére olyan koszos volt, mint egy kismalac.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)