Gyereknap a Magyar Házban

Kértem Robit, hogy cserélje meg a szombatot és a vasárnapot, vagyis ne szombaton, hanem inkább vasárnap dolgozzon.
Így el tudnánk menni a magyar delikáteszbe...
Szerencsére meg tudta oldani, bár ezért pénteken éjfél után ért haza munkából...
Ugyan ezen a napon volt a gyereknap a Magyar Házban, és mivel 3 napja esett az eső, nem tudtunk kimozdulni, nagyon jól jött ez a program is.
Luca a "Hungarian Deli" felé menet elaludt, úgyhogy először én mentem be a boltba szétnézni, Robi kint maradt a kocsiban. Az eladó csajszit hallottam beszélgetni, sejtettem, hogy nem beszél magyarul. Mondta is, amikor váltottam vele pár szót. De azt tudta, hogy ZSÍR :)
Robi zsírt akart, mert itt mindenből kiszedik. Nagyon vigyáznak az ember egészségére és ezért minden zsírmentes... Na itt tudtunk venni, úgyhogy lehet zsírosdeszkát enni pirosarannyal vagy hagymával...
Egyébként rengeteg olyan termék volt, ami más környező országokból való, sokmindent nem ismertem. De volt pl. brindza :)
Mi vettünk kolbászt (ez tuti nem magyar volt, de a lengyel üzletben szokott magyar is lenni), füstölt szalonnát, abált szalonnát (megszórva vastagon paprikával, ez azonnal elfogyott, nyamm).
A disznózsírt már említettem, az elég lesz 1 évre... Ezt az üzletben készítik, van tepertős változat is.
Friss élesztőt Claudia szerint a szupermarketek pékség részlegénél kell kérni, de itt volt a hűtőben(szerintem ez is helyből van, mert papírba és folpackba csomagolva rá van téve egy kézírásos cetli, hogy YEAST). Óriási kocka, nem tudom mennyi lehet, mert a konyhamérleg amit első körben vettem nem szuperált és visszavittük az üzletbe (visszarakták az árát Robi bankkártyájára). Azóta meg nincs másik...
Szóval vásároltunk még csípős pirosaranyat, majonézes tormát, cérnametéltet, tarhonyát, a gyereknapra vaníliás karikát és meggy Márkát.
Kb. ennyi. Balaton szeletet nem vettünk :)
Meg Persil mosószert sem, mert az drága volt.
A sajtok felé nem is mentem... Majd legközelebb.
Mire végeztünk Luca is felébredt és indultunk a Magyar Házba. Ott már nagyban folyt a festés, fakanálbáb kászítés...
Livi rögtön megfogta Lucát és leült vele bábot készíteni, Lucamég olyan álmos volt, hogy nem is tiltakozott. Egész idő alatt a bábbal a kezében jött-ment.
A bábelődasás egy Mátyás király mese volt, nagyon élveztük mindannyian :)

A kislány arcfestése nagyon tetszett, de a kisfiú arcán a koncentráció!

3 erdélyi beszélget :)

Balról: Iluska - mesélő, Livi, Juli - a misén ő énekelt a templomban -, Livi férje Zoli

És végül egy aranyos story. Iluskáék Erdélyből érkeztek még a 80-as évek végén. A múltkor kérdezte, mivel foglalkozik Robi. Mondja, hogy hideg burkoló... Kicsit értetlenül nézett, erre Robi: csempét rakok fel új házakban. Jaaa, akkor CSEMPÉSZ vagy! :)

Most pedig mi kérdeztük a férjéről, mondja, hogy "festészettel foglalkozik". Most viszont Robi ráncolta a homlokát. Öööö, milyen festészettel? Képeket fest? Áááá, nem, abból nem lehet megélni, mondja Iluska. Házakat fest :)

 

Pünkösd Hétfő - Victoria Day

Pünkösd Hétfő Kanadában is szabadnap volt, de más okból. A május 25-ét megelőző hétfő Victoria Day, ami Viktória királynő születésnapjának tiszteletére lett ünnepnap. Nem bízták a véletlenre, legyen szabadnap akkor is, ha a királynő születésnapja hétvégére esik :) Felvetődött, hogy esetleg most már valami más nevet kéne adni ennek a napnak, mert kicsit idejét múlt az elnevezés... De persze a szabadnap az maradjon :)
Mi Zarát mentünk el felköszönteni, aki 18-án lett 1 éves.
A vendégség végén kiderült, hogy az anyukájának másnap orvoshoz kell menni, az apukája meg viszi magával munkába, hogy vigyázzon rá.
Mondtuk, hogy inkább hozza el hozzánk, majd mi Lucával elszórakoztatjuk.
Meg is érkezett másnap reggel fél 8-kor, Luca nem sokkal később ébredt. Nagyon örült a kis barátnőjének:



Zara nagyon jól viselte az anyukája távollétét, csak 10-kor amikor aludnia kellett volna, Luca 5 percnél tovább nem maradt csöndben és folyton be akart menni hozzá, úgyhogy az alvásból nem lett semmi. A végén Zara pityergett, hogy nem akar aludni, erre Luca is rákezdte... nagyon egymásra hangolódtak :)
Zara hamarosan hazarepül a nagymamájához, úgyhogy legközelebb augusztusban látjuk majd. Addigra biztosan ő is szaladni fog már...

Pünkösd Vasárnap

Pünkösd vasárnap elmentünk a magyar katolikus templomba. Az Árpádházi Szent Erzsébet plébánia a belvárosban van, kb. fél óra autózás tőlünk.
Odaértünk időben, bár nem túl korán.
A templom parkolójában még volt hely, ami meglepett, mert azt gondoltam, hogy Pünkösd lévén biztosan sokan lesznek.
A templom kívülről egyszerű; sajnos csak egy google fotót tudok róla mutatni, mert nem fényképeztem le.

Az utolsó sorban volt fenntartva hely a gyerekeseknek, de csak egy férfi ült a végében, amikor megérkeztünk. Illetve egy olyan 5-6 éves kislányt láttam még az anyukájával.

Máskülönben főleg idősebbek voltak, mint erről a sietve készített képről is kiderül.

A szertartásból sajnos nem sokat hallottam, mert Luca 2 perc után elindult felfedező útra, és pár perc járkálás és nézelődés után jobbnak láttam kimenni az előtérbe. Ott még vagy negyed órán át lépcsőztünk, végül a temlom előtt kötöttünk ki. Szerencsére jó idő volt és a mise sem volt nagyon hosszú.
A karzaton egy ismerős hang csendült fel, az a lány énekelt, aki a gyerek klubban népdalt tanított nekünk. Itt az ilyen apróságoknak is tudunk örülni, mint egy ismerős hang...
Persze Lucát sokan megmosolyogták, hogy milyen pici és aranyos :)

Szivárvány

A fotó ma este 20.45-kor készült, és a kedvemért még egy repülőgép is berepült a képbe :)

Családorvos

Itt Kanadában nem csak védőnő, hanem az otthon megszokott gyerekorvos sincs. Családorvos van, akihez az egész család jár.
Mi is bejelentkeztünk egy orvoshoz, aki itt van a közelben. Ki volt írva az ajtóra, hogy most van betegfelvétel (néhány szabad hely) A neve alapján azt sem tudtam férfi e vagy nő, de egyszer amikor az oltásról érdeklődtem, kidörmögött a recepciósnak, úgyhogy úgy sejtettem férfi :)
Be kellett adni egy adatlapot, aztán pár hét után hívtak, hogy menjünk a dokihoz. Én mondtam, nem szükséges, nem vagyunk betegek, de kiderült, hogy ez a protokoll része. Vagyis a második lépcső ahhoz, hogy legyen családorvosunk.
Mondtam jaaaaa, ok, akkor megyünk :)
Első alkalommal Lucát vizsgálta meg a DOKTOR BÁCSI, neve Mbongani Kabila. Mondanom sem kell, Luca végigbőgte. A csípőjét nem is tudta megnézni, mert annyira megfeszítette magát. A doki azt mondta biztos rendben van...
A rendelés úgy megy, hogy bevezetnek egy vizsgálóba, ahol van egy ágy, fölötte műszerek a falon, szék, számítógép. Az orvos bejön, bedugja a kártyáját a számítógépbe, és rögzíti az adatokat.
Engem is visszarendeltek egy általános kivizsgálásra. Súlymérés, vérnyomás, pulzus, fül, szem, reflexek, tüdő hallgatás, stb.
Amikor bevezetett a recepciós a szobába, a kezembe nyomott egy ruhát, hogy ezt vegyem fel. Cicifix marad, és mondott még valamit amit nem értettem, de benne volt, hogy BACK. Mondom vegyem fel, és menjek majd hátra? Nem, majd jön az orvos. Mondom ok.
Elkezdtem nézegetni a ruhadarabot, egyik fele zárt volt, a másik fele teljesen nyitott. Na, most merre legyen nyitott, elöl vagy hátul? Hmmm, de ciki, mit csináljak? Már oda vissza felpróbáltam és mindenhogy béna volt, ekkor eszembe jutott a BACK szó. Lehet, hogy erről volt szó? Ok, legyen hátul nyitott. Belebújtam, mint a kényszerzubbonyba, hogy ezzel a csúnya hasonlattal éljek.
Azért amikor a doki megjött megkérdeztem, hogy így kell e felvenni. Azt mondta, igen. Húúú :)
Luca megint bömbölt, hogy mit csinál ez a fekete bácsi az anyukájával, alig bírtam megvígasztalni a végén. A doktor bácsi úgy köszönt el tőle, hogy meglátod hamarosan barátok leszünk :)
Kaptam még 3 beutalót, vérvizsgálat, rákszűrés és mammográfia. Ezek még hátravannak, úgyhogy további tapasztalatokat fogok szerezni az itteni egészségügyről.

Luca kanalaz :)

A héten felavattuk az etetőszéket. Mondanom sem kell Luca az első nap felmászott egészen a tetejébe, majdnem sikerült beülnie is. Szerencsére egyrészt épp ott voltam mellette, másrészt tömör fából van és így nem borul fel egykönnyen. Azóta is felkapaszkodik rá ha be akar ülni, de szerencsére most már csak az alsó felébe.
Egyébként is most a lépcsőzés és mindenhová felmászás van porondon, négykézláb mászik fel a lépcsőn ami innen a lakóparkból vezet fel az utcára. Nagyon fürge, résen kell lenni. Már az ajtó előtti 1-2 lépcsőfok sem akadály, ha nyitva van az ajtó, akkor usgyi. Pedig először csak fölfelé ment a mászás, a lefelé lépés még nagy kihívás volt pár napja. Mondjuk Lucát nem zavarja ha elesik, addig próbálja, amíg nem sikerül...

Áfonyaevés kanállal :)

Nagyon viccesnek találta, hogy épp a szája előtt esik ki a kanálból a bogyó, és persze anya volt a "labdaszedő".

A végére egész jól ment :)

Tamás küldött nekünk zenét, Lucának nagyon tetszett.

 Óriási szundi :)

Este 6-kor 26 fok volt.

 

 

 

 

BBQ

Sziasztok,

a hét elején (hétfőn este) még havazott, de a hét folyamán ide is megérkezett a jó idő, vasárnapra már mondhatni nyár lett.
Egy hirtelen jött meghívásnak eleget téve átmentünk Claudiáékhoz barbeque partira.
Itt midenkinek van grillsütője, erkélyen, kertben, ajtó előtt, még akkor is, ha csak egy zsebkendőnyi terület van, ahová elfér... Lehet, mi is beszerzünk egyet majd nyárra.
Gázzal működnek, úgyhogy kicsit egyszerűbb az üzemeltetése, az ember csak bekapcsolja és már süthet is. Azért az a jó füstös íz nincs meg, mint a faszenes sütésnél... A boltokban sokféle grillezéshez kapható húspogácsa, saslik, pácolt hús, szósz, miegyéb kapható.

Május 1.

Kicsit elmaradtam a beszámolókkal, de most igyekszem magam utolérni :)
Május elseje itt nem ünnep, szóval nekünk egy átlagos hétköznap volt ez is.
Luca már szalad, ezért mostanában a beszéd terén fejlődik NAGYON gyorsan. Most áprilisban kezdett 2 tagú szavakat mondani, de a második mással hangzó általában ugyan az, amint az első.
Néha ez stimmel is: torta = tóta
Máskor vicces átalakuláson esnek át a szavak: biba (bika), papi (paci), mammé (maci)
Gyönyörűen mondja, hogy ODA, CSÜCCS, HOPPÁ
Egyébként pedig mindent puszilgat, minket, a macikat, a pacit, ha apa beszél benne, akkor a telefont :)
A tévét jó érzékkel akkor kapcsolja ki, amikor az embert éppen elkezdi érdekelni amit mondanak benne.
Elköszönni már néha úgy szokott, hogy BÁJI :O)
Így örült a kis unokatesónak, Noának.

A múlt héten megszólított egy nagypapa angolul a játszótéren, hogy magyar vagyok? Mondtam igen. Azt mondta, hogy értette amikor azt mondtam Lucának, hogy "gyere". Kiderült, hogy Romániából van itt az unokákra vigyázni. Aranyos volt, látszott rajta, hogy nagyon akar beszélgetni. Elsorolt nekem egy csomó magyar nevet, akikkel valamikor együtt dolgozott. Most 5 hónapra jött, első alkalommal 6 hónapra. A felesége már 4x volt itt, ő most másodszor. Itt annyira drága a bölcsőde és az óvoda, hogy sokszor a nagyszülők eljönnek fél évre vigyázni a gyerekere. Ez a maximum, amit vízum nélkül itt lehetnek. Azt mondja a kisebbik unokája erős akcentussal beszéli a román nyelvet, igaz ő már itt született. A két testvér is angolul beszél egymás között. A játszótéren legalább annyi - ha nem több - külföldi gyerek van, mint kanadai. Az itteni szülők között egyébként nem szokás a mindennapos séta, levegőzés.
A velünk szembeni házban is van egy gyerekmegőrző, ezeket daycare-nek nevezik. Leginkább a családi napközire hasonlítanak. Egyetlen egyszer láttam, hogy kiengedtek 1-2 gyereket a ház előtti füves részre kb. 10 percre. Egyébként soha nem viszik ki őket, pedig a játszótér 5 percre van.



Ez a papi (paci) a nagy kedvenc most, Robi hozta egy csomó másik játékkal együtt, amit valaki már ki akart dobni...

A játszótéren nyakig porosak leszünk, de szerencsére Luca még mindig imád pancsizni.