"... Itt végre jó idő van, annyira örülök, hogy végre kijutottunk Lucával a 4 fal közül... Plusz fok van és ragyogó napsütés, 1 órát voltunk kint, és csak azért jöttünk be, mert Lucának elérkezett a délutáni alvásidő. Mostanában napközben is mínusz 16-20 fok volt (igaz a nap sütött ezerrel), és autó nélkül tényleg nem tudtunk ebben a hidegben még boltba sem elmenni. Bár szombaton Robi elgyalogolt a postára Lucával a nyakában -18 fokban...
Egyébként csinálom péntek esténként a magyar ovit, amit a katolikus templom tart fenn. A régi óvónéni meg a napokban fog szülni, nagyon szorítunk neki :)
Ahogy visszajöttünk elkezdtem albérletet keresni, és legnagyobb meglepetésünkre találtunk is pikk-pakk. Pedig ez egy nagyon nehéz ügy, mert nagyobb a kereslet, mint a kínálat, ezért már az is nagy szó, ha sikerül egy találkozót megbeszélni, nem hogy meg is kapja az ember a kiadó lakást. No de azt kell mondjam szerencsénk volt. Annyira gyorsan történt minden, hogy alig tudjuk elhinni, hogy ennyivel megúsztuk :)
A kinézett tényleg szép lakást a mostani árakhoz képest kedvező bérleti díjért hirdették, és a találkozó megbeszélésekor én már sejtettem, hogy a pasi magyar, mert a válaszban az aláírás Faye Yap-Becskei volt.
Az első emailt január 28-án váltottuk, (4 nappal a visszaérkezésünk után), és másnap találkoztunk is. Angolul indult a társalgás, de nézelődés közben a férj megkérdezte, hogy honnan valók vagyunk. Mondtam "from Hungary". Erre mondta magyarul, hogy "én is" :)
Persze azért kérdezte, mert a neve Szebasztian, és a feleségének gyanús volt, hogy az én nevem is SZ-szel kezdődik. Ahogy ő mondta, jugoszláviai magyar, 93-ban jött ki a szüleivel 10 évesen.
A feleség filippínó, és van egy 11 hónapos kislányuk. Jövő hónapban visszamegy dolgozni, mert itt 1 év a szülési szabadság (épp ezért várandósan mindenki az utolsó pillanatig dolgozik, ha a munkája megengedi).
Szóval nagyon kedvesek voltak, Robi a sráccal rögtön megtalálta a közös hangot, még egy poént is elsütött, hogy nem lehetne-e a fizetendő 1500-at forintban odaadni :)
Másnapig kértünk gondolkodási időt, bár ez tényleg csak azért kellett, mert mégis milyen már az első albit rögtön kivenni? Illetve azt kellett eldöntenünk, hogy a város másik részébe költözzünk-e, mert a barátainktól így távolabb leszünk. Így sem messze, de 5 perc helyett 20-ra.
Másnap mondtuk, hogy megyünk, és most már hamarosan pakolnunk kell.
A szerződés aláírásakor 2 órát voltunk náluk; a végén már disznóölés, kolbászkészítés, bográcsozás, halászléfőzés volt a téma. Ezt Szebasztian a rokonokkal mind megvalósítja itt Calgary-ban, és persze ez minket is NAGYON érdekel. Hazafelé Robi megjegyezte, hogy most már tényleg el kell olvasnia a szülei disznótoros füzetét, ától cettig :)
Még Lucáról tudok beszámolni, ma elkezdtem írni az "aranyköpéseit" :)
Ja, képzeld már ilyen is van neki. Ma reggel fokhagymadarabokat vágtam a pirítósomra, erre azt mondja: Aja megette a kicsi ubókát!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése