2013. november 17., vasárnap

Kirándulás

Már alig vártuk a napot, hogy kimozduljunk Calgary-ból...



November 11. Remembrance Day vagyis az Emlékezés Napja. Ekkor azokra emlékezünk, akik háborúban estek el. Az ő tiszteletükre sokan piros pipacsot tűznek a gallérjukra, mint mi a kokárdát március 15-én.
Ezen a hosszú hétvégén sikerült eljutnunk egy kicsit pihenni, kikapcsolódni.
Mi már pénteken este elindultunk, mert a google útvonaltervező 4,5 órás menetidőt írt, ezt pedig Luca nehezen viseli, ezért gondoltam ha nem alszik napközben, akkor majd aludni fog. Sajnos ez csak félig-meddig vát be, mert fél 6-os indulás után 7 órakor elaludt, de 8-kor már fel is kelt.
Az út hol havas-csúszós, hol száraz volt. Szerencsére inkább az utóbbi.
Útközben megálltunk Sparwoodban, ahol a világ állítólag legnagyobb teherautója van kiállítva:
Este fél 11 körül megérkeztünk.
A szállás szuper, sajnos nem volt időm lefotózni :)
De itt elég jó képek vannak:
http://www.tripadvisor.ca/VacationRentalReview-g182146-d3437030-209_Kimberley_Ridge-Kimberley_Kootenay_Rockies_British_Columbia.html

Kimberly síelő hely, de a felvonók még nem mentek, lehet, hogy ezért volt olyan kihalt... Persze mi nem bántuk, mert legalább nem szólt ránk senki hajnalban, amikor jó hangulatban beszélgettünk az erkélyen a jakuzziban :)

Szombaton érkezett a társaság többi tagja, Anita és Szabolcs Annával és Danival, illetve a másik család: Meli, Zoli és a gyerekek Dóra, Ákos és Gergő.
Velük Fairmontban talákoztunk, ahol az egyik thermálvizes fürdő van. Egy az egyben Leányfalu :)
Még az öltöző is hasonló, annyi különbséggel, hogy a szekrények egydollárossal működnek és ezt nem is kapod vissza...
Luca miatt aggódtam kicsit, de elég sok gyerek volt és a víz sem volt túl forró. Felnőtteknek ülve mellkasig ér a víz, neki állva ért addig :)
Plusz 3-4 fok volt és napsütés, csak hazaindulás előtt borult be az ég. Szerencsére tömeg sem volt.
Útközben megcsodáltuk a Columbia tavat:



Kb. 2 óra pancsolás után hazaérve vacsora, játék és este még több fürdés volt a program...
 
Szegény gyerekek negyed óra után menekültek ki a vízből rákvörösen, mert túl meleg volt a víz. Másnap nevettünk, hogy megfőztük szegényeket :)
A fotó már a következő este készült, amikor sikerült beállítani a hőmérsékletet.
És miután a kicsik elaludtak, jöttünk mi.

A másnapi program szánkózás volt. Nagyon élvezte mindenki, Lucát kivéve. Neki nem tetszett a csúszás, lehet, hogy azért, mert általában a nyakunk is tele lett hóval.
 
A pálya.
 Kilátás a pályáról:

 

 
Meli


Szabi
Gergő

Dani
 
 
A legjobb kép :)
Robi felé épp repül a hógolyó...
Este mesenézésre és társasjátékozásra is jutott idő:
Gergő, Luca, Ákos és Babócáék :)
 


A gyerekek persze nem akartak másnap hazamenni, de sajnos muszáj volt...
Mi is nagyon jól éreztük magunkat, reméljük még máskor is el tudunk jönni.
Hazafelé megcsodáltuk a tájat, amit idefelé a sötétedés miatt nem láttunk, és újra lefotóztuk a monstrumot:
 
 

Anna a kerékben :)
 

 

2013. november 16., szombat

LXXI

Egészségedre, Papa!
 
A koccintás után...
 
 
 


2013. november 4., hétfő

Október 27-én megérkezett a tél

Van néhány fotó, amit még nem mutattam meg, ezek pár hete készültek, amikor még szép őszi idő volt.
Azóta megérkezett  tél, méghozzá egyik napról a másikra. Október 26-án szombaton még 20 fok volt, másnap pedig havazott. Összefutottunk egy ismerőssel a Superstore-ban, amikor már javában hullt a hó, és megbeszéltük, hogy na jó, így október végén már nem is haragszunk érete annyira :)
Amúgy is inkább a hó és a napsütés, mint az eső és a borús idő. Nem?
Szóval következzen pár kép az egyik őszi kirándulásról. Engem a Szalajkavölgyre és a Fátyol vízesésre emlkeztetett a hely, de sokkal kisebb volt.
Egy óra volt az út, ez alatt már meg lehet éhezni :)

Mókus, mókuska, felmászott a fára...
Csipet-csapat.

Kukucs!

 

 
 
 
 
 
A kirándulás után még grillezni is maradt idő Anitáéknál, és Luca találkozott Dóra nyuszijával. Persze szerelem lett első látásra :)


 




Téli fotókat még nem készítettem, mert az első havas hétége elment a téligumi vásárlással és kerékcserével, a mostani havas hétvégén pedig már olvadt is...
Egyébként péntekenként járunk a katolikus magyar iskola ovis csoportjába, ahol múlt pénteken én helyettesítettem, mert az óvónéninek helloween parti volt a munkahelyén.
Helloweenkor Zarát látogattuk meg. Estefelé rengetegen jöttek hozzájuk édességet gyűjteni, mert az utcában sok gyerek lakik. Kb. 10 percenként kopogtak, a lányok meg rohantak az ajtóhoz. Mindenféle vicces és félelmetes jelmezes csapatok álltak a küszöb előtt. Persze nem holmi kis tök formájú kosárkát nyújtottak elénk, neeem. Jó nagy zsákokat :)
Az én kedvencem egy Némo halacska jelmezes kisfiú volt, a pociján a hal feje, hátul a farka. Mintha ő lett volna egy nagy plüss állatka. Nagyon cuki volt.

Luca egyébként már szépen beszél, mire hazamegyünk szerintem mindent fog tudni mondani. Most még van pár hang, ami nem megy, de pl.  MEEEM minden hangja tisztán érthető :) Szerintem ez a leggyakoribb szava.
Itthon szeret bebújni a kamrába és legújabb kedvence Elmo. Vele is alszik.
 
 
Amikor visszanéztem ezt a képet, rám jött a nevetés...
Amikor Luca meglátta, csak ennyit mondott: BÉKA!
 
A legújabb kötős projectem egy babatakaró. Előtte elkészült egy mellény Lucának, ami kicsi lett, de mielőtt újra nekikezdek, jól jön egy haladós munka. A leendő tulajdonosa épp azon a napon született, amikor a fotó készült. Persze ez csak utólag derült ki :)
Mindeközben Luca is alkot...
Kedvence mostanában a rajzolás:

Nálunk most majd hosszú hétvége következik, és megyünka hegyekbe! Sőt, thermálfürdőbe is, másik 2 családdal, úgyhogy reméljük jól fogunk szórakozni. Csak a kb. 4 és fél órás utazást kell túlélni :)
 

Puszi mindenkinek!