Nyárutó

Azt hiszem kivételesen szerencsések vagyunk a szeptemberi időjárást illetően, elég stílusos lenne azt mondani, hogy indián nyár van :)
Talán még nem említettem, hogy tőlünk nem messze, Calgary nyugati részén van egy indián rezervátum, ami egy önálló territóriuma az indiánoknak. A neve Tsuu T'ina Nation. Robiéknál van egy mondás: A sutina vigye el! Szóval mi csak sutinának nevezzük :)
Robi gyakran szokott itt tankolni, és egyszer én is bementem Lucával a shopba, aminek egyébként van neve is, Crowchild nagyfőnökről nevezték el.
Aki esetleg angolul gyakorolna, olvashat róla:(http://projects.cbe.ab.ca/ict/2learn/jcreid/famousalbertans/htmlfiles/albertans/crowchild.htm)
Ez egy elég nagy lapos épület, szinte elveszett benne az a pár polc, amin az árukészlet volt, meg a fizetőpult. A hátsó felében felfedeztem egy ajándékbolt félét, oda benéztünk. Nagyon szép dolgok voltak benne a gyapjúplédtől a mokaszinig, táskák, használati tárgyak, ékszerek, mind indián mintával...
Van itt üvegvisszaváltó is, azt hiszem arról még nem tettem említést.
Szóval nem csak az üvegek és a sörösdobozok, hanem az ásványvizes petpalack, a tejes műanyag flakon, és az üdítős papírdoboz is visszaváltható. Vagyis betétdíjat kell fizetni érte vásárláskor. Sőt, környezetvédelmi díjat is. Így nézünk ki egy üvegvisszaváltás során:



Maga a visszaváltó hely is érdekes, megérne egy fotót, de nem mertem fényképezni, nehogy zokon vegye valamelyik ott dolgozó.
Van egy hosszú pult, ami mögött emberek állnak kesztyűben, oda kell kiborítani amit hoztál, és ők szelektálják, számolják a betéti díjat. Terjeng a kocsmaszag :)
Itt szinte mindenki forrásvizet iszik, a boltban alig van bubis változat. Van, hogy üres a polc, és olyan is van, hogy mi vásároljuk fel. De beruháztunk egy Brita kancsóba is, mert bubimentes vizet nem akarunk venni.

A hétvége mozgalmasan telt, pénteken elbuszoztunk Lucával Claudiáékhoz. Kb. 1 óra volt az út, egész jól ment. Lucát sikerült a babakocsiban tartani, nézte a diákokat, akik beszélgettek a hazafelé úton. Kimentünk a közeli játszótérre, ahová a helyieknek belépő kártyája van. Van teniszpálya, strandröplabda pálya, ahol homokozni is lehet. Voltak lapátok, dömperek is.
Később Robi is megjött, a közelben dolgozott és még volt egy kis tennivalójuk Istvánnal.
Zara és Luca most már kezd egymással is játszani, de azért még az a jellemző,  hogy mindkettőnek ugyan az a dolog kell. Luca persze azt se tudja hová kapjon, annyiféle érdekes játék van...

 

Szombaton délutánra Anitáék találtak programot, és mivel Robi dolgozott, én csatlakoztam. A református egyház szervezett családi délutánt, olyan akadályverseny félét. Már csak ránk vártak, mert késtünk egy kicsit.
A tiszteletes, aki szintén tavasszal érkezett a családjával, mindenkit köszöntött. 4 csapatot alkottunk, a miénkbe került a legtöbb gyerek :) Elmondták gyorsan az állomások feladatait, aztán már mehetett is a játék.
Ja, igen. A Fish Creek park volt a helyszín, ahol a közelmúltban láttak egy medvét, ezért a park bejáratánál volt figyelmeztető tábla. Mondanom sem kell, Luca folyton el akart kószálni, alig tudtam rávenni, hogy oda jöjjön, ahol mindenki más van.

Luca, gyere ide, mert elvisz a medve!

A feladatok a következők voltak:
bekötött szemmel át kellett lépkedni üvegeken, persze az üvegeket időközben elvették, úgyhogy inkább csak vicces lett a dolog.

Volt tűz, víz, repülő, aztán kincskeresés, ahol Luca persze nem akart visszaadni egy gumikacsát. Még jó, hogy volt nálam egy kis autó, azt adtam oda cserébe, hogy meglegyen a darabszám.
Activity, ahol 11 másodperc alatt elmutogattam a madárijesztőt.

Dóra a gyár szót próbálja lerajzolni.

Az igaz-hamis kérdőíven voltak bibliai ismereteket firtató kérdések is, ezt a végén a tiszteletessel átbeszéltük.
Legvégén kerültünk Ilonka nénihez, aki nagyon lelkesen a rovásírás rejtelmeibe vezetett be minket.

Mire végeztünk, a hotdog is elkészült, és mindenki jót evett. Ami azt illeti a szabadban könnyű megéhezni.
Közben kiderült, hogy Ilonka néni babákat gyűjt, több mint 100 van már neki. Mivel alföldi születésű, egész pontosan Kecskemét hírös városából való, elsősorban az alföldi babákat gyűjti. Mindegyiknek van neve, és gyorsan el is mesélte, hogy van neki Luca babája is. Majd egyszer eljöttök, mondta.
Amíg folyt a menetlevelek értékelése, kiderült, hogy az egyik állomáson az óvónéni volt, mondta 2 anyuka, hogy kérdezzem meg jöhet-e Luca óvodába. A vasárnapi istentisztelet alatt van a foglalkozás, 11-től. Marika néni azt mondta, hogy 2,5 éves kortól jöhet leghamarabb, de megegyeztünk, hogy egy látogatásra elmehetünk másnap.

Következett az eredményhirdetés, aztán egy közös éneklés és imádkozás.
Anita férje Szabi, nagy mókamester, állandóan poénkodott, de a tiszteletes nagyon jó fej (kifejezőbb jelzőt nem találtam rá), vette a lapot. Egyébként is jó volt megismerni, én is elköszöntem tőle a végén.

Vasárnap 11-re mentünk az oviba. A bejárat előtt találkoztunk egy apukával, aki a 2 kisfiát hozta. Be is mutatkozunk, aztán mentünk az alagsorba. Luca kicsit meg volt ijedve, hogy a napsütésből hová megyünk, de kis idő múlva a játékok és persze a gyerektársaság megtették hatásukat.
Jó pár ismerős arc volt, és persze újak is... Én maradtam Lucával az oviban, Robi pedig mutatta, hogy megy fel. Gondoltam a templomba, de mint kiderült 2 párral ment el sétálni.
A foglalkozás kb. 1 órás volt, 10-12 gyerek vett részt rajta. Voltak akiknek természetes volt, hogy magyarul beszélnek, voltak akiknek szólni kellett, hogy most nem angolul beszélünk.
Lucának nagyon tetszett az éneklés, a Borsót főztem kezdetű dalt azóta is énekeljük :)
Fogócska, színek gyakorlása, hangszerek (dob, háromszög, csörgő). Luca persze nem akarta a csörgőt visszaadni. A végén színeztünk, ragasztottunk.
Hamar leröpült az idő, és már jöttek is a szülők. Volt még egy vetítés az előző napi programról, aztán mindenki váltott pár szót az ismerősökkel, esetleg ivott egy kávét vagy üdítőt, és indultunk haza.
Én is beszéltem Lórival, akit a Sikome tónál ismertünk meg, neki is óvodás a kisfia. Mondta, hogy nem örül annak, hogy vasárnap kell hozni, de hát hová vigye??
Előkerült Dezső is, aki a 2 kisfiút hozta, hamar kiderült, hogy ő is csíkszeredai. Az ő történetét Robi mesélte el, neki több ideje volt beszélni vele. Szóval ő gyorskorcsolyázó volt, és egy verseny alkalmával - kb. 20 éve - itt felejtette magát :) "Véletlenül" lekéste a repülőgépet.
Mondta, hogy vasárnaponként itt lesz, kivéve a jövő héten, mert akkor Mexikóban lesznek.
Robi hazafelé még elmesélte, hogy Lórival, a (második) feleségével, meg egy magyar-arab vegyespárossal sétált.
Lóritól tudta meg, hogy az egyik utcát cash streetnek (készpénz utca) nevezik, mert ott lézengenek emberek, akiket alkalmi munkára lehet felbérelni és kp-ban kell fizetni nekik. Szóval a helyi Moszkva tér.
A magyar-arab pár női tagja a magyar, és nagy pocakja van, nemsokára szülni fog, de erről Robi szerint nem esett szó... Viszont nekik is van történetük, az arab srác itt született, a magyar lány pedig Abu Dhabiban élt 10 évet, ott ismerkedtek meg. A kislányuk bent volt az oviban, a tesó meg majd érkezik. A kismama megjegyezte, hogy neki leginkább a túrórudi hiányzik, erre Lóri felesége (aki szintén újonc itt) kezdett keresgélni a telefonján. Tessék, nézd meg, a magyar boltban van, le is fotóztam!!!
Kb. ennyi, elnézést, hogy a nevekkel bajban voltam, remélem majd tisztázódik a dolog és a későbbiekben fotókon is be tudom mutatni az új ismerősöket.
Puszi.