6 hónap

Most tízedikén fél éve érkeztünk. Rohan az idő.
Dióhéjban azt hiszem annyit mondhatunk, hogy nem akkora durranás Kanada, mint gondoltuk. Persze hozzá kell tennem, hogy elsősorban Calgary viszonylatban tudunk nyilatkozni az itteni életről. Ami mindenképp jó, hogy az emberek mosolygósak, nyugodtak, kiegyensúlyozottak. Szerintem ez annak köszönhető, hogy anyagi gondja az itt élőknek mondhatni nincs, bár itt is sokan hitelre vásárolnak. A jövő miatt nem kell folyton aggódni, és a fiatalok is hamar önállósodni tudnak. Aki akar dolgozni, annak lesz munkája, ugyanakkor drága az élet, ezért sokat kell dolgozni és keményen.
Azt is szeretem, hogy a hétköznapokat nem határozza meg annyira a politika, mint otthon. Persze itt is van, sőt még botrányok is akadnak, de mégsem erről szólnak a mindennapok.
Nekem tetszik, hogy a világ minden tájáról vannak itt emberek, és mindenkinek megvan a maga sztorija, hogy került ide és miért. Vannak, akiknek a szemében ez a hely maga a paradicsom, éveket várnak, hogy jöhessenek, mi azért nem vagyunk elájulva :)
A természet valóban csodálatos, jó lenne többet látni belőle...
Ami hiányzik, az természetesen a rokonok és barátok, de szerencsére a skype és email már lehetővé teszi a mindennapos kapcsolattartást. Ez persze nem pótolja a vasárnapi közös ebédeket vagy a személyes találkozókat.
A legnagyobb hiányérzetünk abból adódik, hogy hirtelen elég ingerszegény környezetbe kerültünk Pesthez képest. Nincs a környéken egy valamirevaló kávézó vagy söröző (a Tim Horton's vagy a Starbucks távol áll ettől az én szememben), nincsenek hangulatos utcák kirakatokkal. Mindenhová autóval kell menni, az utcán alig van ember, mindenki beugrik az autóba és kiugrik belőle, ezért szinte senki sincs normálisan felöltözve. Akár télvíz idején is lehet vietnámi papucsos embert látni...
A belvárosi irodákban dolgozók persze kivételek, de őket ritkán látjuk :)
Robi folyton puffog, hogy milyen bénák az emberek, nagy autójuk van, de vezetni nem tudnak. Azt mondja olyan házat amiket itt építenek, meg nem venne. Ezt itt most nem részletezem, hogy miért.
Luca mellett nem unatkozunk, de egyébként nehéz feltöltődni, kikapcsolódni. Az egyik moldáv nagymama, aki tervei szerint ideköltözik az unokája miatt, mondta a játszótéren, hogy "Szép, szép, de nincs lelke."
Színház egy van a városban, havonta változik a műsor, de az a havi egyféle darab sem megy egész hónapban. A jegyárak 35 és 100 dollár között mozognak, nem éppen olcsó. Szóval Budapest sokkal izgalmasabb hely, mint Calgary, ez viszont egy olyan ritka szeglete a világnak, ahol még nem kell aggódni a jövő, vagy akár már a jelen miatt.