Húsvét

Itt a Nagypéntek a szabadnap, ezért erre a napra beszéltük meg Líviával a babalátogatást.
Egész nap szakadt a hó, ezért nem is nagyon mozdultunk ki napközben, csak délután, amikor a 7 hetes Emmát mentünk megnézni.

Kilátás a hálószobánkból aznap.

Amikor született, azt mondták kicsi a súlya (2900 gramm teljesen normális szerintem), ezért csak születése másnapján engedték haza. Egyébként már aznap hazamentek volna.
Pár nap múlva a családorvoshoz kellett elmenniük, hogy megnézzék nem sárgult-e be a pici.
Szoptatási tanácsadásra is az anyukáknak kell menni ha szükséges, mert nincs védőnő, aki házhoz menne (és a kórházban sem töltenek semmi időt). Miután Livi lemondott egy ilyen időpontot, állandóan hívogatták, hogy akkor eszik-e a gyerkőc és mennyit, mennyi a súlya stb.
Kérdezte Livi anyukája, hogy Luca itt született-e. Mondtam, hogy szerencsére nem...
Persze második gyereknél már nem gond, de az elsőnél még nem jó, ha az ember magára van utalva. Líviának is lett egy súlyos mellgyulladása, amivel orvostól orvosig járt, végül beutalta a családorvos egy erre specializálódott szakorvoshoz, ahová júniusra akartak időpontot adni. Csak miután a férje úgymond az asztalra csapott kapott korábbi időpontot.
Egyébként már számos esetet hallottam, hogy akár nagyon fájdalmas, gyulladásos betegségekkel is hónapokat kell várni egy szakorvosi vizsgálatra. Miután megállapítja egy orvos, hogy tényleg kezelésre vagy műtétre van szükséged, utána már sínen van a dolog, de pont az első vizsgálatra rengeteget kell várni.
Na de vidámabb témával indultunk :)
Emmának ilyen cuki ruhákat vettünk, alig tudtam választani:

Ehhez sötétkék bugyi tartozik :)

Fotók kis husika Emmáról:

 Luca új frizurájával:

Apa vágta le.

Ami azt illeti Luca nem volt csúcsformában, mert odafelé elaludt és ilyenkor sokára ébred fel. Nem is nagyon hallottuk a hangját egész idő alatt.
Kóstoltuk Zoli házi pálinkáját, ettünk finom pezsgős-tejszínes lazacot, megnéztük Emma szobáját.
Hamar elszaladt az idő.
Lucában hétfő magasságában ülepedett le a dolog, mert minden átmenet nélkül Líviát emlegette, és hogy megnézi Emmát :)
Mondtam "Jó reggelt!"

Szombaton itthon voltunk. Én Lucával befejeztem a húsvéti ajtódíszt, amit korábban elkezdtünk. Luca leginkább az olló használatát gyakorolta, arra nem tudtam rávenni, hogy kidíszítse a tojásokat.

Először kirojtozott 2 lapot körbe :)

Aztán már pici fecniket vágott:

Minden csoda 3 napig tart, ez is így volt. Érdekes módon egyszer sem sértette meg magát, még egy picit sem.
Az olló használata a pénteki oviból is jött, mert anyák napi ajándékot készítettünk a nagyobbakkal, és volt akinek 6 éves kora ellenére először volt ez az eszköz a kezében...
Lucánál egyébként sokkal jobb stratégia, ha az ember a kezébe ad mindent, persze felügyelettel, így hamarabb leteszi és már nem akarja majd minden áron megszerezni. Körömvágáskor is mindig megengedtem neki, hogy a végén az ollót a kezébe vegye.
Visszatérve a szombatra, csak délután mozdultunk ki egy parkba. Persze Luca megint elaludt odafelé, és a ragyogó napsütés is kb. addig tartott, amíg oda nem értünk.
A természet lassú ébredéséből most még leginkább a madarak veszik ki a részüket; a kacsák már fészket raknak, és a többiek is hangosan csiripelnek.
Egy lúdpár már valószínűleg estére ült el egy magas fa tetején.

Bicikliút.

Luca az igazak álmát alussza.

Medvebiztos kuka. Trükkösen nyílik...

Húsvét Vasárnap elmentünk a misére, épp egy időben értünk oda Anitáékkal. A gyerekek nagyon megörültek egymásnak és már kézenfogva mentek be a templomba.

Elmo ide is jött velünk.

Jó sokan voltak, meg is jegyezte Lőrinc atya, hogy szeretne mindenkit a következő vasárnap is itt látni :)

A templomból Anitáékhoz mentünk, és rendeztünk egy igazi húsvéti lakomát.
Szabi által sütött kalácsot, sárga túrót, főtt-füstölt tarját, főtt tojást és tormát ettünk.

A tarja a magyar boltból volt, a sárga túrót (édes túró) én készítettem, mert anyukám otthon szokott és nagyon szeretem. Elsőre egész jól sikerült.

Robi locsolkodott vízzel, aztán a gyerekek csokinyuszikat és csokitojásokat gyűjtöttek  a kertben.

Sajnos hétfőn Robi már ment dolgozni, mert itt az már hétköznap volt.