Az Óperenciás tengeren túlról...: Május 1.

Kicsit elmaradtam a beszámolókkal, de most igyekszem magam utolérni :)
Május elseje itt nem ünnep, szóval nekünk egy átlagos hétköznap volt ez is.
Luca már szalad, ezért mostanában a beszéd terén fejlődik NAGYON gyorsan. Most áprilisban kezdett 2 tagú szavakat mondani, de a második mással hangzó általában ugyan az, amint az első.
Néha ez stimmel is: torta = tóta
Máskor vicces átalakuláson esnek át a szavak: biba (bika), papi (paci), mammé (maci)
Gyönyörűen mondja, hogy ODA, CSÜCCS, HOPPÁ
Egyébként pedig mindent puszilgat, minket, a macikat, a pacit, ha apa beszél benne, akkor a telefont :)
A tévét jó érzékkel akkor kapcsolja ki, amikor az embert éppen elkezdi érdekelni amit mondanak benne.
Elköszönni már néha úgy szokott, hogy BÁJI :O)
Így örült a kis unokatesónak, Noának.

A múlt héten megszólított egy nagypapa angolul a játszótéren, hogy magyar vagyok? Mondtam igen. Azt mondta, hogy értette amikor azt mondtam Lucának, hogy "gyere". Kiderült, hogy Romániából van itt az unokákra vigyázni. Aranyos volt, látszott rajta, hogy nagyon akar beszélgetni. Elsorolt nekem egy csomó magyar nevet, akikkel valamikor együtt dolgozott. Most 5 hónapra jött, első alkalommal 6 hónapra. A felesége már 4x volt itt, ő most másodszor. Itt annyira drága a bölcsőde és az óvoda, hogy sokszor a nagyszülők eljönnek fél évre vigyázni a gyerekere. Ez a maximum, amit vízum nélkül itt lehetnek. Azt mondja a kisebbik unokája erős akcentussal beszéli a román nyelvet, igaz ő már itt született. A két testvér is angolul beszél egymás között. A játszótéren legalább annyi - ha nem több - külföldi gyerek van, mint kanadai. Az itteni szülők között egyébként nem szokás a mindennapos séta, levegőzés.
A velünk szembeni házban is van egy gyerekmegőrző, ezeket daycare-nek nevezik. Leginkább a családi napközire hasonlítanak. Egyetlen egyszer láttam, hogy kiengedtek 1-2 gyereket a ház előtti füves részre kb. 10 percre. Egyébként soha nem viszik ki őket, pedig a játszótér 5 percre van.