Május 6. havazás!

Ma este is szakad a hó, sőt hétvégén is ilyen idő volt. Persze volt már többször is 20 fok, de csak nem akar végleg távozni a tél.
Tudom már, itt nincs busójárás :)
Ígértem fotókat a lakásról, úgyhogy most következzenek azok.
Először is, itt a második emeleten lakunk, ami otthon első lenne, de itt a földszint az első emelet. Így vagyunk mi a másodikon. A ház alakja egy bumerángra hasonlít, középen a bejárat, ott vannak a postaládák és egy óriási lift. Onnan vezet jobbra és balra is egy-egy baromi hosszú, szőnyeggel borított folyosó.
Minden ajtó egyforma, ezért elsőre úgy éreztem magam, mintha valami hotelben lennék. Még a mai napig felnézek az ajtón lévő számra, hogy nem máshoz akarok-e bemenni.
Ki is találtam, hogy beszerzek majd valami matricát, amiről rögtön tudom, hogy jó helyen járok.
Az előző lakáshoz hasonlóan 2 hálószobánk van, azzal a különbséggel, hogy itt mindkettőn van ablak. A Luca régi szobáján nem volt, úgyhogy oda tényleg csak aludni járt.
Először a kisebbik szobát kapta meg, de kb. 1 hét után cseréltünk, mert nekünk csak az ágyunk van, neki meg egy csomó játéka is...
Ez a mi hálónk:

Az elmaradhatatlan gardrób szekrény, bár ebben csak egy polc van.
Na és egy székből és megmaradt költözős dobozból készült éjjeli szekrény. Egyszer már volt mindkettőnknek normális, de azokat megkapta Luca asztalnak, mert pont az ő mérete. Ha kinövi visszakapjuk :)

Luca szobája lett az úgynevezett ensuite, vagyis háló, amelyikhez tartozik egy fürdőszoba is. Ez a szobából nyílik, elvileg látogatók nem használják.
Arra van egy másik a mi szobánk mellett. Most, hogy Luca még kicsi és kell neki wc szűkítő, praktikus a 2 fürdő, de egyébként inkább lenne a 2 kicsi béna helyett egy nagyobb normális.
Tudom, wc-t nem illik mutogatni, de elég nehéz lett volna lefotózni nélküle a fürdőt. A másik ennek kb. a tükörképe, csak itt a wc-re nyílik az ajtó, ott meg a mosdóra. De úgy, hogy nyitott ajtónál nem lehet a falra szerelt törölközőtartóhoz hozzáférni.

Luca szobájában is van gardróbszekrény, és kiraktuk azt a falmatricát, amit még érkezésünk után vettem.

Van egy "walk-in-closet", olyan gardrób, amibe be is lehet menni, tulajdonképpen egy pici helyiség a szobája és a fürdő között.
Az étkezőnkben egy jóval nagyobb asztal is elférne, de nekünk ez most így megfelel. Ami agyrém, hogy itt is szőnyeg van.

Azt mondják az otthonunk lelke a konyha, és az is eléggé rendben van, bár az előzőt picit jobban szerettem. Nyitottabb volt, csak egy konyhasziget választotta el a nappalitól, és azon jobban elfértem, mint a keskenyebb konyhapulton. A konyhához tartozó kamra is hiányzik. Most sok mindent az előszobai tárolóba pakolunk.

Ki gondolta volna, hogy Kanadában rezsón fogok főzni?!? A sütőben is csak úgy a la nature van a a fűtőszál, ki is égette az egyik konyharuhámat, amikor beleejtettem :)

Ja, és a forró olaj vagy gőz fölött kell nyúlkálni, amikor állítani akarunk a gombokon.
Ha már a háztartási gépeknél tartunk, megmutatom a mosó- és szárítógépet is.
Nem tudom látszik-e rendesen, hogy kicsit olyan, mint anno a forgótárcsás gépek, bár ennek a dobja is van, de csak vízszintesen mozog. Jó mi?

Ezt a csodát a tűzhellyel egyetemben a General Electric követte el.

A nappalit szeretjük, innen nyílik a jó nagy, kényelmes erkély. Még nincs grillünk, de reméljük hamarosan lesz. És akkor már mi is kanadaiak leszünk :)
Aszongyák.
A tévét a konyhapult elé tettük, mert máshol nem nagyon találtunk neki helyet. A főbérlő ugyan itt hagyta nekünk a kandalló fölé sajátkezűleg készített lapos tévé tartóját, de mi nem akarjuk se kitöri a nyakunkat, se fekve nézni. Mellékesen lapos tévénk sincs :)

Mint kiderült, velünk szemben a földszinten is magyarok laknak, folyton kint cigiznek és bandáznak. Korábban csodálkoztam, hogy milyen aktív társadalmi életet élő kanadaiak, ilyet még nem láttam. Aztán kiderült, hogy nem is kanadaiak :)
Felettük is magyarok laknak, egy fiatal pár.
Találkoztunk egy családdal is, akikről már ideköltözésünk előtt hallottunk ismerősöktől, aztán összefutottunk a játszótéren. A csajszit egy kicsit megleptem, hogy magyarul szóltam a kisfiához. Aztán mikor az ő nevét is tudtam, még jobban elcsodálkozott :)

Még egy magyar családról tudunk a házban, őket nem ismerjük, csak tudjuk melyik az autójuk a mélygarázsban.