2014. május 6., kedd

Május 6. havazás!

Ma este is szakad a hó, sőt hétvégén is ilyen idő volt. Persze volt már többször is 20 fok, de csak nem akar végleg távozni a tél.
Tudom már, itt nincs busójárás :)
Ígértem fotókat a lakásról, úgyhogy most következzenek azok.
Először is, itt a második emeleten lakunk, ami otthon első lenne, de itt a földszint az első emelet. Így vagyunk mi a másodikon. A ház alakja egy bumerángra hasonlít, középen a bejárat, ott vannak a postaládák és egy óriási lift. Onnan vezet jobbra és balra is egy-egy baromi hosszú, szőnyeggel borított folyosó.
Minden ajtó egyforma, ezért elsőre úgy éreztem magam, mintha valami hotelben lennék. Még a mai napig felnézek az ajtón lévő számra, hogy nem máshoz akarok-e bemenni.
Ki is találtam, hogy beszerzek majd valami matricát, amiről rögtön tudom, hogy jó helyen járok.
Az előző lakáshoz hasonlóan 2 hálószobánk van, azzal a különbséggel, hogy itt mindkettőn van ablak. A Luca régi szobáján nem volt, úgyhogy oda tényleg csak aludni járt.
Először a kisebbik szobát kapta meg, de kb. 1 hét után cseréltünk, mert nekünk csak az ágyunk van, neki meg egy csomó játéka is...
Ez a mi hálónk:
Az elmaradhatatlan gardrób szekrény, bár ebben csak egy polc van.
Na és egy székből és megmaradt költözős dobozból készült éjjeli szekrény. Egyszer már volt mindkettőnknek normális, de azokat megkapta Luca asztalnak, mert pont az ő mérete. Ha kinövi visszakapjuk :)
Luca szobája lett az úgynevezett ensuite, vagyis háló, amelyikhez tartozik egy fürdőszoba is. Ez a szobából nyílik, elvileg látogatók nem használják.
Arra van egy másik a mi szobánk mellett. Most, hogy Luca még kicsi és kell neki wc szűkítő, praktikus a 2 fürdő, de egyébként inkább lenne a 2 kicsi béna helyett egy nagyobb normális.
Tudom, wc-t nem illik mutogatni, de elég nehéz lett volna lefotózni nélküle a fürdőt. A másik ennek kb. a tükörképe, csak itt a wc-re nyílik az ajtó, ott meg a mosdóra. De úgy, hogy nyitott ajtónál nem lehet a falra szerelt törölközőtartóhoz hozzáférni.
Luca szobájában is van gardróbszekrény, és kiraktuk azt a falmatricát, amit még érkezésünk után vettem.
Van egy "walk-in-closet", olyan gardrób, amibe be is lehet menni, tulajdonképpen egy pici helyiség a szobája és a fürdő között.
Az étkezőnkben egy jóval nagyobb asztal is elférne, de nekünk ez most így megfelel. Ami agyrém, hogy itt is szőnyeg van.
Azt mondják az otthonunk lelke a konyha, és az is eléggé rendben van, bár az előzőt picit jobban szerettem. Nyitottabb volt, csak egy konyhasziget választotta el a nappalitól, és azon jobban elfértem, mint a keskenyebb konyhapulton. A konyhához tartozó kamra is hiányzik. Most sok mindent az előszobai tárolóba pakolunk.

Ki gondolta volna, hogy Kanadában rezsón fogok főzni?!? A sütőben is csak úgy a la nature van a a fűtőszál, ki is égette az egyik konyharuhámat, amikor beleejtettem :)
Ja, és a forró olaj vagy gőz fölött kell nyúlkálni, amikor állítani akarunk a gombokon.
Ha már a háztartási gépeknél tartunk, megmutatom a mosó- és szárítógépet is.
Nem tudom látszik-e rendesen, hogy kicsit olyan, mint anno a forgótárcsás gépek, bár ennek a dobja is van, de csak vízszintesen mozog. Jó mi?


Ezt a csodát a tűzhellyel egyetemben a General Electric követte el.

A nappalit szeretjük, innen nyílik a jó nagy, kényelmes erkély. Még nincs grillünk, de reméljük hamarosan lesz. És akkor már mi is kanadaiak leszünk :)
Aszongyák.
A tévét a konyhapult elé tettük, mert máshol nem nagyon találtunk neki helyet. A főbérlő ugyan itt hagyta nekünk a kandalló fölé sajátkezűleg készített lapos tévé tartóját, de mi nem akarjuk se kitöri a nyakunkat, se fekve nézni. Mellékesen lapos tévénk sincs :)



Mint kiderült, velünk szemben a földszinten is magyarok laknak, folyton kint cigiznek és bandáznak. Korábban csodálkoztam, hogy milyen aktív társadalmi életet élő kanadaiak, ilyet még nem láttam. Aztán kiderült, hogy nem is kanadaiak :)
Felettük is magyarok laknak, egy fiatal pár.
Találkoztunk egy családdal is, akikről már ideköltözésünk előtt hallottunk ismerősöktől, aztán összefutottunk a játszótéren. A csajszit egy kicsit megleptem, hogy magyarul szóltam a kisfiához. Aztán mikor az ő nevét is tudtam, még jobban elcsodálkozott :)

Még egy magyar családról tudunk a házban, őket nem ismerjük, csak tudjuk melyik az autójuk a mélygarázsban.



2014. április 24., csütörtök

Mai vacsi

Szinte minden nap főzök, és elég sok új receptet kipróbálok Legtöbbször a netről keresgélek, vagy az otthonról hozott Stahl magazinból merítek ötleteket.
A mai vacsora nem csak nagyon finom, hanem tényleg szemet gyönyörködtető és egészséges is lett.
Úgy akadtam rá, hogy végre jó ízű fürtös paradicsomot kaptam a boltban, és a Stahl magazinban volt töltött paradicsom recept. Az gombás volt, de én nemrég már készítettem gombás melegszendvicset. Így maradt a töltött paradicsom ötlete.
Ágni görög konyhája: Töltött paradicsom és paprika sütőben
Ez lett belőle:
Ha lehet, Lucát is bevonom az előkészületekbe.
Kicsit variáltam az összetevőkön, és nem bántam meg.
Darált sertéshússal + kevés mélyhűtőből előkerült sült padlizsánnal turbóztam, oregánó mellett raktam bele borsikafüvet, a rizs amit használok barna és vadrizs keveréke (kicsit előfőztem) és hagyományos krumpli helyett édesburgonyát választottam. Éppen volt itthon egy. A fetát kifelejtettem, de a hús miatt nem is baj.
Már 10 perc elteltével nagyon ígéretes illatok jöttek elő a sütőből.
A végeredményt kicsit kapkodva fotóztam, mert már csak az erkélyen volt elég fény és meglehetősen hűvös volt :)
Az utolsó falatig elfogyott, úgyhogy holnapra megint ki kell találnom valamit :)
Egyszer majd leírom a kedvenc bevált receptjeimet. Legalább is egy párat.
Aki teheti nyáron készítse el! Puszi!

2014. április 22., kedd

Húsvét

Itt a Nagypéntek a szabadnap, ezért erre a napra beszéltük meg Líviával a babalátogatást.
Egész nap szakadt a hó, ezért nem is nagyon mozdultunk ki napközben, csak délután, amikor a 7 hetes Emmát mentünk megnézni.
Kilátás a hálószobánkból aznap.
Amikor született, azt mondták kicsi a súlya (2900 gramm teljesen normális szerintem), ezért csak születése másnapján engedték haza. Egyébként már aznap hazamentek volna.
Pár nap múlva a családorvoshoz kellett elmenniük, hogy megnézzék nem sárgult-e be a pici.
Szoptatási tanácsadásra is az anyukáknak kell menni ha szükséges, mert nincs védőnő, aki házhoz menne (és a kórházban sem töltenek semmi időt). Miután Livi lemondott egy ilyen időpontot, állandóan hívogatták, hogy akkor eszik-e a gyerkőc és mennyit, mennyi a súlya stb.
Kérdezte Livi anyukája, hogy Luca itt született-e. Mondtam, hogy szerencsére nem...
Persze második gyereknél már nem gond, de az elsőnél még nem jó, ha az ember magára van utalva. Líviának is lett egy súlyos mellgyulladása, amivel orvostól orvosig járt, végül beutalta a családorvos egy erre specializálódott szakorvoshoz, ahová júniusra akartak időpontot adni. Csak miután a férje úgymond az asztalra csapott kapott korábbi időpontot.
Egyébként már számos esetet hallottam, hogy akár nagyon fájdalmas, gyulladásos betegségekkel is hónapokat kell várni egy szakorvosi vizsgálatra. Miután megállapítja egy orvos, hogy tényleg kezelésre vagy műtétre van szükséged, utána már sínen van a dolog, de pont az első vizsgálatra rengeteget kell várni.
Na de vidámabb témával indultunk :)
Emmának ilyen cuki ruhákat vettünk, alig tudtam választani:
Ehhez sötétkék bugyi tartozik :)
Fotók kis husika Emmáról:

 Luca új frizurájával:
Apa vágta le.
Ami azt illeti Luca nem volt csúcsformában, mert odafelé elaludt és ilyenkor sokára ébred fel. Nem is nagyon hallottuk a hangját egész idő alatt.
Kóstoltuk Zoli házi pálinkáját, ettünk finom pezsgős-tejszínes lazacot, megnéztük Emma szobáját.
Hamar elszaladt az idő.
Lucában hétfő magasságában ülepedett le a dolog, mert minden átmenet nélkül Líviát emlegette, és hogy megnézi Emmát :)
Mondtam "Jó reggelt!"

Szombaton itthon voltunk. Én Lucával befejeztem a húsvéti ajtódíszt, amit korábban elkezdtünk. Luca leginkább az olló használatát gyakorolta, arra nem tudtam rávenni, hogy kidíszítse a tojásokat.
Először kirojtozott 2 lapot körbe :)
Aztán már pici fecniket vágott:
Minden csoda 3 napig tart, ez is így volt. Érdekes módon egyszer sem sértette meg magát, még egy picit sem.
Az olló használata a pénteki oviból is jött, mert anyák napi ajándékot készítettünk a nagyobbakkal, és volt akinek 6 éves kora ellenére először volt ez az eszköz a kezében...
Lucánál egyébként sokkal jobb stratégia, ha az ember a kezébe ad mindent, persze felügyelettel, így hamarabb leteszi és már nem akarja majd minden áron megszerezni. Körömvágáskor is mindig megengedtem neki, hogy a végén az ollót a kezébe vegye.
Visszatérve a szombatra, csak délután mozdultunk ki egy parkba. Persze Luca megint elaludt odafelé, és a ragyogó napsütés is kb. addig tartott, amíg oda nem értünk.
A természet lassú ébredéséből most még leginkább a madarak veszik ki a részüket; a kacsák már fészket raknak, és a többiek is hangosan csiripelnek.
Egy lúdpár már valószínűleg estére ült el egy magas fa tetején.

Bicikliút.


Luca az igazak álmát alussza.






Medvebiztos kuka. Trükkösen nyílik...


Húsvét Vasárnap elmentünk a misére, épp egy időben értünk oda Anitáékkal. A gyerekek nagyon megörültek egymásnak és már kézenfogva mentek be a templomba.

Elmo ide is jött velünk.
Jó sokan voltak, meg is jegyezte Lőrinc atya, hogy szeretne mindenkit a következő vasárnap is itt látni :)
A templomból Anitáékhoz mentünk, és rendeztünk egy igazi húsvéti lakomát.
Szabi által sütött kalácsot, sárga túrót, főtt-füstölt tarját, főtt tojást és tormát ettünk.
A tarja a magyar boltból volt, a sárga túrót (édes túró) én készítettem, mert anyukám otthon szokott és nagyon szeretem. Elsőre egész jól sikerült.
Robi locsolkodott vízzel, aztán a gyerekek csokinyuszikat és csokitojásokat gyűjtöttek  a kertben.


Sajnos hétfőn Robi már ment dolgozni, mert itt az már hétköznap volt.





2014. április 17., csütörtök

Boldog Húsvéti Ünnepeket!

Nem akar véget érni ez a tél, ami nem csak nagyon hosszú, hanem átlagon felülien hideg is. Már a kanadaiak is panaszkodnak :)
Tegnap is egész nap havazott, de hétvére melegszik az idő.
Szóval tavasz még csak a vázában van:
Azért volt már jó idő is, sőt egyik nap 20 fok, de mindig visszatér a havazás...
Pl. amikor este kipillant az ember tévénézés közben és azt látja, hogy szakad a hó. Olyankor nem hisz a szemének. Pedig, de...
Múlt vasárnap kimentünk egy kertészeti kiállítás és vásárra. Otthon minden tavasszal elmentem legalább egy ilyenre. Az otthon megszokott virágözön itt azért nem volt, és a szabadban csak virágföldet árultak teherautóról. Robi nevette is, hogy ezért sorba állnak az emberek, de mi is veszünk otthon földet, csak az 10-20 kilós csomagolásban van.
3 pavilon volt, az egyikben előadók beszéltek különféle érdekes témákról. Pl. hogyan ültessük be a kertet kis költségvetésből, vagy mit ültessünk hideg klímájú kertbe stb.
Ami tetszett: gyönyörű rózsák dézsában, orchideák (rögtön Jolika , a nagynéném jutott eszembe, akinek gyönyörű példányai vannak), aranyos miniatűr beültetések...
Egy kis sziklakerti növénykét azért én is beszereztem.
A kiállítás képei:

Musical garden wall
Na ezt azért nem tenném ki a kertembe, de jártamban-keltemben sok giccses dolgot látok másokéban, mint pl. napelemes művirág, neonszínű pléhbéka stb.
Ez a kerti amazon se kutya :)

A bídók (mignonok) most Luca kedvencei, elég sokat nézi őket.

Még semmi nem rügyezik, a fű sem zöldül...

A kerámiákért is oda vagyok, ezért nem is mertem közelebb menni, nehogy megtetszen valami :)

Egy termetes barkaág 20 dollárt kóstált, erre mondja apukám, hogy még jó, hogy lehet kapni...
Ez az amfora is szep, de nekem a gömb tetszett igazán, aminek a tetején bugyogott fel a víz és szépen lecsorgott rajta.


Tikfa ló
Ezt csak azért fotóztam, mert elképedtem az árán. Előtte már láttunk egy szép, fehér, teljesen egyszerű, de masszív kerti padot, ami 900 dollárba került leértékelve... Akkor ez már jobban megéri, hi, hi!

És végül 2 tündéri miniatűr kert, hordóba ültetve (kb 40 cm széles):


Nekünk a Nagypéntek lesz szabad, a hétfő már sima hétköznap lesz.
A lányoknak sok locsolót, a fiúknak pedig minél több pirostojást!