Ma el kellett mennünk az autószerelőhöz, hogy beszerezzünk egy papírt a kötelező biztosításhoz a kocsi műszaki állapotáról.
Steve javaslatára oda mentünk, ahová az előző tulajdonos is hordta. Ott legalább ismerik az autót gondoltuk.
A műszaki ellenőrzés nagyon komoly volt: körbejárták, felemelték, alánéztek, megkopogtatták, megrángatták... Rendben van!
A lengéscsillapítót Robi kérésére cserélték ki, mert jövet-menet éreztük, hogy azzal gond van.
A szerelők jó fejek voltak, mindenkinek volt egy-két kedves szava hozzánk - Lucához... Mondták, hogy kb. 1 óra múlva lesz kész, addig ha gondoljuk elöl van egy étterem, oda nézzünk be. Már csak a hideg miatt is megfogadtuk a tanácsot.
Mint kiderült egy malajziai / maláj étterembe csöppentünk, ami pici volt, de barátságos. Úgy tűnt, hogy családi vállalkozás és rögtön teával fogadtak minket. Délelőtt 11 óra volt és mi voltunk az első vendégek.
Kihozták az étlapot. Öööööö.... Mit is együnk :)
Én gondoltam kockáztatok és egy Tom Yam levest rendelek.
Elképesztően finom volt a leves és bár a fotón nem látszik, emberes adag. Szerintem kb. másfél liter lehetett... Még Robinak is jutott belőle, neki is nagyon ízlett. Sajnálom, hogy messze van tőlünk, biztosan mást is megkóstolnék náluk.
Egyébként mielőtt bementünk csodálkoztam, hogy egy út szélére kiszúrt tábla hogy képes bevonzani annyi vendéget, hogy megéljenek belőle, de a főztjük után ez már nem volt kérdés...
Délben mire indultunk, minden asztal tele volt.
Őt az étteremből fotóztuk, egyszerűen aranyos volt :)
A nap hátralévő részében próbáltuk beszerezni a háztartáshoz minimálisan szükséges dolgokat, de arról majd máskor mesélek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése