Az első mondjuk csak közvetve, de annak is volt érdekes tanulsága.
Szóval egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy pasi kiáltozik a szemközti épület előtt az erkély felé... Gondoltam ki akar hívni valakit, bár itt nem jellemző ez az olaszos viselkedés :)
Figyeltem az ablakból, hogy kiáltozik, de senki nem jelenik meg a hívó szóra, és ekkor vettem észre, hogy egy kis szürke papagáj van a tetőn.
A srác körül aggódva jött-ment 2 kisfiú, akiket a játszótérről ismerek, és tudom, hogy ők is itt laknak a lakóparkban. Valószínűleg övék volt a papagáj. Kiáltoztak, hogy Willy, Willy, csörgették a kajás zacskót, mindent bevetettek, de a madárka legfeljebb a másik tetőre szállt át, és akkor rohantak utána. Gondoltam, szegények, azt onnan le nem szeditek!
Közben csúnya viharfelhők gyülekeztek az égen, a srác pedig próbált telefonon segítséget kérni.
Meg is érkeztek a tűzoltók, és akár hiszitek akár nem, az egyiküknek sikerült befogni Willy-t. Én is rendesen fellélegeztem, látva a gyerekek kétségbeesését.
Fél órára rá megérkezett a jégeső, zivatar.
De ki merné kihívni a tűzoltókat otthon egy megszökött papagáj miatt??
A másik papagájjal Dóránál találkoztunk, akinek az anyukája fodrász, és elvittük Anitával a gyerekeket egy kopasztásra :)
Lucának csak a frufruját vágattuk le, mert engem már nagyon zavart, hogy a szemébe lóg.
Közben megismertük Marci kutyát (becsületes neve Marcipán). Sajnálom, hogy nem fotóztam le, mert nagyon cuki volt. Ő megőrzésen volt 1 hónapig, amíg a gazdi hazalátogatott.
Aztán ott volt Picur a papagáj:
Dórának van egy szintetizátora, amit Luca lelkesen püfölt, nagyon beleélte magát :)
Nagyon jól éreztük magunkat, ilyenkor mindig jókat beszélgetünk, hamar eljön a hazamenetel ideje... A végén még egy gyerekülést is kaptunk, amit Anitáék autójában tudunk majd használni, amikor együtt megyünk valahová. Előkerült egy kis háromkerekű kis bicikli is, amihez már csak egy picit kell nőni :)
Luca egyre szőkébb!
VálaszTörlés