Június 29. autóvásárlás

Nem jókedvünkből kellett "új", vagyis inkább másik autót vennünk. Június 11-én összetörték az előzőt; valaki nem adta meg Robinak az elsőbbséget. Azt hitte be fog kanyaroni abba az utcába, ahonnan ő kijött, és épp akkor indult el, amikor Robi előtte haladt el. A jobb hátsó részt úgy kapta el, hogy a futómű is sérült. Steve rögtön mondta, hogy bizonyos összeg fölött (2.100 dollár ha minden igaz) nem javítják az autót, hanem leírják, vagyis kivonják a forglomból és a biztosító kifizeti az árát.
Addig is a másik fél biztosítója fizeti a bérautót, itt ugyanis nem csak Robi, de senki más sem tud autó nélkül meglenni.

A bérautó biztosítását nekünk kellett állni. A saját autónk biztosítása átszállt ugyan rá, de így is rá kellett fizetni, hogy teljes körű legyen, kb. mint a CASCO otthon. Szóval, amikor egy hét múlva sem volt még meg a kárfelmérés, akkor Robi elkezdte hívogatni a biztosítót, hogy mi lesz már. Meg izgultunk is, nehogy kevesebb pénzt kapjunk, mint amennyibe nekünk került, mert akkor se autó, se pénz...  Steve mondta, hogy kezdjünk új autót nézni, mert ezt szerinte nem fogják javítani. Kb. két hét után kiderült, hogy igaza van.
Elkezdtük nézni a kijijit, de mint kiderült az autók többsége vagy túl kicsi Robinak, vagy túl nagy motor van benne. Ami azt illeti, a motor méretét nem is írják bele a hirdetésbe, szóval nem volt könnyű eldönteni, hogy melyik autó jöhet szóba. Végül megint a Ford Focus Wagon maradt versenyben, illetve a Subaru. Épp egy Subarut akartak megnézni, amikor felraktak egy Focust, ami végül a nyerő lett. Ekkor már tudtuk, hogy a biztosító mennyit fizet, pár száz dollárral többet,mint az autó ára volt pár hónapja. Viszont a plusz költségek után kb. nullánál vagyunk.
Végül még örültünk, hogy egyáltalán találtunk megfelelő autót, mert Ford Focus nem sűrűn van a piacon, minket pedig sürgetett az idő. Meg pénzünk sem volt rá túl sok.
Péntekig maradhatott nálunk a bérautó, így mivel szombat délután köttetett a business, a hétvégét már nekünk kellett állni. Sőt, július 1. Canada Day, tehát hosszú hétvége.
Na de sebaj, meglett végre a kocsi...
Már csak a papírügyek intézése volt hátra, amit Robi ma letudott, és szerencsére elhozta a régi kocsi rendszámát, amit megtarthatott. Így a regisztráció is kevesebbe került, mint az első alkalommal.
Elég sok plusz idő és energia ment el erre az ügyre, reméljük a közeljövőben nem történik ilyesmi.
Íme a szerzeményük, ami kívül-belül nagyon szép, csak mint ma kiderült, alulról szörnyen rozsdás... Reméljük kibírja, amíg nekünk szükségünk van rá :)

Belül bézs színű; a fiúk suvickolták, porzsívózták, szebb lett, mint új korában :)

A régi autónk számára van még egy halvány remény, hogy valaki megjavítja és szerez neki egy "rebuilt" vagyis újraépített címet, ebben az esetben a felülvizsgálat után újra forgalomba kerülhet.